Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

2. Víz és talaj

Jelmogyorázat

Eio 1

m 5

Q 9

ÍTMI 2

E33 6

E3 X)

K3 3

ES ^

E3 11

E3 *

F7I 8

csa i2

0

1

2

3

4

5

6 m

2.9. ábra. Az NSZK északi részének fontosabb lápszelvényei (Baden-Eggelsmann, 1958.)

1 fiatal moható'zeg; 2 öreg moható'zeg; 3 láperdei tőzeg; 4 sástó'zeg; 5 nádtó'zeg; 6 iszap; 7 fenyó'tuskók; 8 fenyőfa; 9 nyírfa; 10 égerfa; 11 homok; 12 helyi kőzet

a 30 tömegszázalékot. A német szakirodalom állápnak nevezi a teljes mértékben víz (állandó talajvíz) alatt képződött lápot, míg a talajvíztől részben függetlenül, a csapadék hatására kialakult lápnak felláp a neve. Az álláp szerves anyagban gazdag és ha a szerves anyag vastagsága meghaladja az 1 m-t, mélylápról van szó. A felláp szervesanyag-tartalma kisebb, vastagsága is csak 0,5... 1,0 m, amit sekélylápnak neveznek.

A lápok különböző tőzegféleségekből épülnek fel, amelyeket azokról a növényekről neveztek el, amelyeknek maradványaiból elsősorban képződtek, így mohaláp, láperdei tőzeg, rétláp stb. (2.9. ábra).

A láptalajok talajcsövezéséhez a legfontosabb a tőzeg vastagságának és bomlási fokának ismerete. Ez fontosabb, mint a láp típusának ismerete (2.3.2. fejezet).

2.4. Talaj szerkezet

A talajjavító drénezés és egyéb beavatkozások tervezése szempontjából különleges jelentősége van a talajszerkezetnek, mivel befolyásolja a talaj víz-, levegő- és hőháztartását. Talaj szerkezeten a talaj szilárd részecskéinek az egymáshoz viszonyított, egymás közötti térbeli elhelyezkedését értjük (korábban talajstruktúrának is nevezték). Ezáltal a teljes talajtérfogatot felosztottuk a szilárd részecskék által kitöltött térfogatra és pórustérfogatra. Utóbbit változó térfogatarányban víz és levegő tölti ki (2.10. ábra).

39