Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

2. Víz és talaj

A vízben oldható sók mennyisége szerint négy sófelhalmozódási fokozatot különböztetünk meg:

— az összsó mennyisége kevesebb, mint 0,05 %, a termesztett növények erre nem érzékenyek;

— a sótartalom 0,05...0,15 %, gyengén szoloncsákos talaj, sóérzékeny növények nem tarmeszthetők;

— a sótartalom 0,15...0,40 %, szoloncsákos talaj, csak sótűrő növények termeszthetők;

— a sótartalom nagyobb, mint 0,40 %, erősen szoloncsákos talaj, kultúrnövény nem termeszthető.

A szikesedés mértékének megítélésében a kicserélhető nátriumion mennyisége döntő, hiszen viszonylag kismértékű kicserélhető nátriumtartalom is erősen lerontja a talaj fizikai tulajdonságait. Abban az esetben, ha a kicserélhető nátrium aránya 5 %-nál kisebb, a talajt nem minősítjük szikesnek, 5...15 % között gyengén szikes, 15...25 % között szikes, 25 % fölött pedig erősen szikes.

Talajcsövezés szempontjából fontos az oszlopos talajszerkezet kialakulása is. Ez a folyamat ugyanis rontja a talaj vízáteresztő képességét, de ha sikerül az oszlopok közötti makropórusokat vízteleníteni, kedvező talajfejlődési folyamatot indíthatunk el.

A szikes talajtípusok a következők: szoloncsák-, szoloncsák-szolonyec, réti szolonyec-, sztyeppesedő réti szolonyec- és másodlagosan szikesedett talaj (2.4. táblázat). A szoloncsáktalajon a nátriumsók felhalmozódási szintje a feltalajban a felszínhez közel van. A talaj nagyon kedvezőtlen vízgazdálkodású, víz hatására megfolyósodik, megduzzad, vízzáróvá válik. Növénytermesztésre gyakorlatilag alkalmatlan.

A szoloncsák-szolonyec talajok B-szintjében az oszlopos szerkezet általában megtalálható. Vízgazdálkodási tulajdonságai rosszak, termékenységük jobb, mint a szoloncsák talajoknak. A réti szolonyectalajok sómaximuma mélyebben helyezkedik el, ezért szerkezete, vízgazdálkodása jobb, mint az előző két típusénak. A növénytermesztésbe bevonható. A sztyeppesedő réti szolonyectalaj esetében a talajvíz mélyebben helyezkedik el, a talajszelvény felszínközeli részében a víz hatása nem érvényesül. Vízgazdálkodása a többi szikes típusnál kiegyenlítettebb. Viszonylag jó termőképességű.

A másodlagosan elszikesedett talajokra eredeti típusjeleiken kívül a szikes talajokra jellemző só-, ill. kicserélhető nátriumtartalom a jellemző. A másodlagos szikesedés emberi tevékenységre, általában a szakszerűtlen öntözésre vagy a talajvízszint lényeges és tartós megemelkedését okozó más hatásra vezethető vissza.

A réti talajok jellemző talajképződési és talajfejlődési folyamatai a humuszosodás, a kilúgozás, a vasmozgás, a sófelhalmozódás.

36