Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

2. Víz és talaj

2.6. ábra. Ásványi talajok felosztása szemcsenagyság szerint (logaritmikus skála)

a) egyesült államokbeli;

b) NSZK-beli, európai; c) nemzetközi; HK homokos kavics; KH kavicsos homok; kH közepes homok; fH finom homok; nfH nagyon finom homok; I iszap; dl durva iszap; ki közepes iszap; fi finom iszap; A agyag; sA sovány agyag; kA közepes agyag; fA finom agyag

szerinti minősítésre a DIN 19682 (2.6. ábra), Magyarországon az MSZ 14045/6-68. az irányadó.

• A könyv eredeti német nyelvű kiadása az NSZK-ban mindenütt használatos DIN szabványokra és műszaki előírásokra hivatkozik. Ezeket a hivatkozásokat meghagytuk és abban az esetben, ha az adott témakörben van magyar műszaki szabályozás, a könyv magyar változatát azzal kiegészítettük.

A fizikai talajféleségek, amelyeket a szemeloszlási vizsgálat alapján minősítenek, öt nagyobb csoportba sorolhatók. A durva frakcióba tartozik a kő és a kavics (amelyek a váztalajok fő alkotórészei lehetnek). A három finomszemcsés frakció a homok, az iszap és az agyag. A talaj fizikai hovatartozását a három finomfrakció egymáshoz viszonyított aránya határozza meg. Külön elnevezése van a három finom alapfrakció legkedvezőbb arányú keverékének, a vályognak. Ennek a talaj féleségnek a legjobbak a vízgazdálkodási tulajdonságai.

• A talaj fizikai félesésének meghatározására Magyarországon a szemcseösszetételi vizsgálaton kívül más módszereket is alkalmaznak. Az Arany- féle kötöttségi szám és a higroszkóposság meghatározása szabványosított (MSZ 08 0205—78), míg más vizsgálatok (pl. a kapilláris vízemelés meghatározása) nincsenek szabványosítva.

30