Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
8. A talajcsövezés anyagai
8.3.3. A szűrők alkalmazása A szűrőanyagokat lazán (kötegeletlenül) vagy szövetformában alkalmazhatjuk. Elterjedtek a teljes felületen előre szűrőzött dréncsövek is. A szűrőanyagok lehetnek stabilak vagy részlegesen lebomlók. A jelenlegi ismereteink szerint a drénszűrőknek a következő követelményeknek kell eleget tenniük (együttesen vagy külön-külön): — szűrés, azaz a nagyobb méretű (> 0,02 mm), talajrészecskék visszatartása (agyag, finomiszap áteresztése); — a hidraulikai teljesítmény növelése (5.1. alfejezet); — biokémiai hatás, azaz az okkeresedés késleltetése vagy megakadályozása. A drénszűrők szempontjából jelentős a feliszapolódás jellege (8.14. ábra). Két esetet különböztethetünk meg (Bellin, 1972., Kuntze, 1973.): — az elsődleges (primer) feliszapolódás kezdetben következik be, rövid ideig tart és gyorsan elmúlik; — a másodlagos (szekunder) feliszapolódás tartós. Arra a kérdésre, hogy mikor és milyen talajban ajánlatos drénszűrőt alkalmazni, csak a talaj tulajdonságaitól, a munka jellegétől és időpontjától (8.7. táblázat), a talajfajtáktól (8.8. táblázat) és a cső nyílásainak szélességétől függően (8.9. táblázat) lehet választ adni. A drénszűrőkkel foglalkozó kollokviumok és az utóbbi évek gyakorlatának tapasztalatai (5.1.3. pont) a következőkben összegezhetők: — Fontosabb az, hogy kellően száraz állapotú talajban végezzük el a drénfektetést mint az, hogy használjunk-e szűrőt vagy sem (9.1. alfejezet). — A drénszűrőket elsősorban az NSZK és Nyugat-Európa nedves éghajlatú területein használják. — Bizonyos mértékű primer feliszapolódás a talajcsőben előnyös lehet (1. a 8.14. ábrát), mivel a talaj és a szűrő szerkezete kiegyenlítődik (1. az 5.10. ábrát), a cső belsejéből pedig a lerakódást egyszeri öblítéssel el lehet távolítani. A talajszerkezet stabilitása Csőt e 11 szapo lódá s Elsődleges Másodlagos Drén szűrő Lebomlo Részlegesen lebomló 8.14. ábra. A talaj tulajdonságai, feliszapolódás, szűrőzési igény (Kuntze, 1967.) 219
