Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek

Épületek környékének talaj csövezésére sokkal gyakrabban van szükség, mint ahogy ezt általában feltételezik. A kultúrtechnikai talajvizsgálat még száraz időben is biztos választ adhat arra vonatkozóan, hogy ha szükséges, akkor az adott esetben milyen módon kell megterveznünk a víztelenítést (2. és 3. fejezet).

Egy épület talajcsőrendszere állhat egyenes, párhuzamosan fektetett és gyűrűs alakban összekapcsolt csövekből. Törekednünk kell a gyűrűs elrendezésre [7.19. a) ábra]. Amennyiben a talajvíz feltörése várható síkszűrőt (szűrőszőnyeget) kell alkalmaznunk szivárgóvezetékkel (vagy anélkül), pl. az épület aljzatbetonja alatt elhelyezkedő kavicsrétegben [7.19. b) ábra]. A szűrőréteg az alap stabilitását nem befolyásolhatja. Az épületen kívül fektetett szivárgóvezeték egyes részleteit a 7.19. c) és d) ábra szemlélteti. További utalások a DIN 4095-ben találhatók. A dréncsőgyártók külön rendszereket fejlesztettek a magasépítés céljaira, a rendszer szűrőfonatok, szivárgólapok és dréncsövek kombinációja (8.6. alfejezet). A legújabb fejlesztés eredményei a kemény PVC-ből készült héjdrénelemek. Az elemek belső oldala az épület alapjainak a zsaluzata, míg a szekrényszerű elemek külső oldalán rések találhatók, amelyeken át a kavicsrétegből (amely ebben az esetben is szükséges) a víz a gyűrű alakú csatornába, majd a víztelenítő csatornába jut.

• Magyarországon a műszaki létesítmények víztelenítésére az MI 15212/1—76-ban és az MI 15212/2—69-ben találhatunk előírásokat.

Tetőkertek víztelenítésére is bevált a szivárogtató lap és szűrőgyékény (8.6. alfejezet).

Abban az esetben, ha a gravitációs vízelvezetés nem oldható meg (patak, árok, esővízelvezető csatorna), meg kell vizsgálnunk szivattyú beépítésének a lehetőségét is. Ebben az esetben nagy jelentősége van az elvezetendő vízhozamnak, a tárolókapacitásnak és a működési gyakoriságnak (7.1.2. pont).

A csatornahálózattól távoleső családi házak esetében az ülepítőből elfolyó szennyvizet úgy kell elszivárogtatni az altalajban, hogy az kárt ne okozzon. Ehhez előzetes talajtani vizsgálatok szükségesek (3. fejezet). Elsősorban azt kell tisztáznunk, hogy hol és milyen mélységben keletkezik talajvíz vagy pangóvíz (3.4. alfejezet), a továbbiakban pedig meg kell határoznunk a talaj vízáteresztő képességét (3.5. alfejezet). A szennyvizet elszivárogtató, általában keresztdrén kiképzésű dréncsöveknek 7<0,05 % lejtésűeknek kell lenniük (7.5. ábra). A szívótávolságot a 6.7. alfejezet szerint méretezhetjük, az elvezetendő vízmennyiség figyelembevételével [átlagosan kb.: 200 l/(lakosegyenérték*d)]. Kétféle ellenőrzőaknát mutat a 8.26. ábra. A 7.20. ábrán szennyvíz-elszivárogtató drénrendszer vázlata lát7.5.4. Talajcsövezés a magasépítésben

190