Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek

vízteleníteni kell. Az ezzel együttjáró átszellőzés oxidálja és barnítja az üledéket és oxidációs és redukciós szintű talajjá érleli.

Minél nagyobb mennyiségű kötött talajalkotó (agyag, iszap) és tőzeg halmozódott fel, annál hosszadalmasabb, műszaki szempontból nehezebb és drágább a vízelvezetés. Ennek oka, hogy a hagyományos drénfektető gépek és kotrók nem járhatnak a területen, a víztelenítőárok fala nem állé- kony és kezdetben leomlik. A szükséges árkokat csak fokozatosan lehet mélyíteni.

A szárazföld kiterjesztése során az Északi-tenger partján az NSZK- ban és a hollandiai IJssel-tó polderein kétéltűhöz hasonló (jelenleg úszóképes) talajmarókat alkalmaznak. Itt viszonylag sűrű árokhálózatot alakítanak ki, kezdetben 24 m-es, majd később 12 m-es távolsággal. Az árokmélység kezdetben csak 0,25 m, az árok a későbbiekben teknőszerűen kiszélesedő csatornává alakul. Ezek az időjárástól függően lassanként 0,60 m-re mélyülnek, majd végleges 1... 1,2 m-es mélységüket az árkok legkorábban 1...2 év alatt érik el.

A belvizek elvezetésére végső megoldásként a talajcsövezés kínálkozik, amelyet azonban a kezdeti erős okkeresedési veszély miatt (5.6. alfejezet) csak a talaj megfelelő érése után építhetünk ki azt követően, hogy a talaj a drénmélységig megbámult. A talajcsövezés szívótávolságát a 6.4. és 6.5. alfejezet alapján határozhatjuk meg.

7.3.8. Talajfűtés (Agrotherm)

Az Agrotherm vízkeringtető csővezetékrendszer, amely a talajvízzel nem áll közvetlen kapcsolatban. Mivel a csőrendszert drénezőgéppel fektetik az Agrotherm-re való utalás nem hiányozhat a drénezési útmutatóból sem.

Az Agrotherm-eljárás célja, hogy az ipari üzemekben (erőmű, olaj- finomító stb.)a szokásos friss vizes, nedveshűtés helyett a környezetet kímélő megoldást nyújtson. 1974 óta kísérleti és fejlesztési elképzelés keretében a Rajna-vidéken három, Bajorországban pedig egy helyen próbálták ki (Reiken-Hinze-Buchner-Krahmar-Siebert- Weming, 1978.).

A hulladékhőt 3...7 ha-os kísérleti földterületen vitték be a talajba. A Rajna-vidéken a vízellátásban szokásos (DIN 8074/75 szerinti) polietiléncsövet használták (NÁ 65 mm), amelyet 500 m-es hosszúságban szállít az NSZK-ban a kereskedelem. A csőrendszert hozzávetőleg 1 m mélységben helyezték el, 0,75 m-es osztástávolsággal, az egyes vezetékeket körvezetékekre csatlakoztatták. A csöveket a terep alakulásának megfelelően lehetőség szerint a természetes lejtést felhasználva (amennyiben ez lehetséges volt) a felszínnel párhuzamosan, szükség esetén azonban mesterséges lejtéssel fektették. A hőáram iránya a lejtéssel ellentétes volt.

179