Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek
Vegyük azonban figyelembe a 7.6. táblázatban közölt növelő százalékokat. A hasznosítási módtól függő különbségek elmaradnak (kivételt képez a mélyszántásos kultúra, 4.4. alfejezet és a 7.8.2. pont). Talaj csőrendszerek létesítése csak kielégítően vízáteresztő tőzegekben ajánlott (k{ ^ 0,06 m/d). Az ilyen lápok a talajvizes talajokhoz tartoznak. A szívótávolságokat a 6.3. alfejezet szerint számíthatjuk ki, ehhez azonban ismertnek kell feltételeznünk a süllyedés után várható vízáteresztő képességet (1. a 7.9. ábrát). Fellápokon és allápokon a szívótávolságot (7.12. ábra) a bomlási foktól és az előzetes víztelenítéstől függően határozhatjuk meg. Az ábrából nyerhető értékek 700 mm/év átlagos csapadékösszeg esetére érvényesek. Amennyiben a csapadékmennyiség ettől eltérő, 100 mm-es növekedés vagy csökkenés esetén a szívótávolságot 1 m-rel csökkentjük, ill. növeljük. Minél vastagabb a vízáteresztő tőzegréteg (D > 0,5 m) a talajcsövezési szint alatt, és minél nagyobb a fa részaránya a tőzegben (láperdei tőzeg), annál inkább növelhető a szívótávolság. Az előzetes víztelenítés hatása (tartam, mélység, intenzitás) az adott helyre vonatkozóan becsülhető. 1. példa: Előzetesen mérsékelten víztelenített álláp. Adott: a bomlási fok (átlagosan) H 5—6. Keresett: a szívótávolság. A 7.12. ábra szerint (bal oldal) kiindulásul az L = 17 m megfelelő. A későbbiekben (a süllyedés után) kielégítő az L = 11 m szívótávolság. 2. példa: Felláp. Adott: a bomlási fok (átlagosan) H 2-3. Keresett: a szívótávolság. A 7.12. ábra szerint (jobb oldalt) a gyenge víztelenítést követően L = 19 m, kb. két évtizeddel később L = 12,5 m, végül L = 6...7 m. Ezért cső nélküli (vakond-) drén létesítése látszik előnyösnek (1. az 5.1. és 5.3. táblázatot, 7.2. ábrát). Lápon az ároknyitás nélkül fektetett talajcsövek váltak be. Olyan lápok, amelyeken a tőzeg bomlása már előrehaladt,pangóvíz és kötött víz hatására nedvesednek. Itt az egyedi kitorkollású cső nélküli (vakond-) drén mutatkozik előnyösnek (1. a 4.2. alfejezetet, 5.2. és 5.3. táblázatot, 7.20. ábrát). 170
