Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek
Ha a gyűjtőkben a víz sebessége meghaladja a 7.3. táblázat szerinti maximumot, akkor fennáll a talajerózió veszélye. Ilyen esetekben bukóaknát kell betervezni (8.9. alfejezet), a gyűjtőt villámvonalban kell vezetni, vagy a csőillesztéseket kimosódás elleni kialakítással megvédeni (0,50 m magas, 0,20 m vastag döngölt agyag vagy betonbordák, amelyek benyúlnak a cső alá, egymástól kb. 20 m-re). A megfelelő számú drénakna megkönnyíti a gyűjtők ellenőrzését és karbantartását. A DIN 1185 szerint a drénaknák földdel fedett (vak-) vagy földfelszín fölé emelkedő (teljes-) aknák lehetnek, homok- (iszap) fogóval vagy anélkül. • Magyarországon a drénaknákra vonatkozóan nincs műszaki szabályozás. Néhány aknamegoldást az MI 10—173 mutat be. Létesíthetünk aknákat a drénrendszer működésének ellenőrzésére is (1. 8.26. ábrát). Drénaknákat kell létesíteni két vagy több gyűjtő találkozásánál, ha a lejtés megnő, valamint nagyobb gyűjtőknél, ha az irányuk jelentősen változik. Az ellenőrzőaknák homokolási és eliszaposodási veszély esetén kellenek. Azon a helyen, ahol a gyűjtő meredek lejtőt keresztezne, bukóaknát kell építeni (1. a 8.27. ábrát). 7.2.3. Szívók tervezésének általános szempontjai Abban az esetben, ha a terepszint lejtése /> 0,5 %, akkor a szívókat a legnagyobb lejtés irányára keresztben vagy ferdén helyezzük el (keresztdrén). A legnagyobb lejtés irányában való elhelyezés a DIN 1185 szerint csak kivételes esetben engedhető meg (7.5. ábra). 7.5. ábra. Talajcsövezés a) kereszt-, b) hosszirányú 159
