Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek
7.2. A talajcsövezés tervezésének általános szempontjai 7.2.1. Talaj csőfürtök A talaj csőfürtök azoknak a talaj csöveknek az összessége, amelyek a vizet közös torkolathoz vezetik. Határait általában helyi vízválasztók, utak, sövények és elvezetőárkok határozzák meg, ezeket előre rögzíteni kell. A talajcsőfürt nagyságát a gyűjtők legnagyobb névleges átmérője határozza meg. Kevés nagyobb kiterjedésű talajcsőfürt létesítése csökkenti az érzékeny pontnak tekinthető torkolatok számát, ugyanakkor azonban a gyűjtőben keletkező esetleges lefolyási zavar nagyobb területet érinthet. A torkolatok (a DIN 1185 szerint) nem kerülhetnek közvetlenül hidak, áteresztők és duzzasztóművek fölé (visszaduzzasztás) és olyan partszakaszokra sem, amelyeket omlás vagy hordaléklerakódás veszélyeztet. A torkolat a közepes nyári vízállás felett, de legalább 0,2 m-rel az elvezetőárok mederszintje felett legyen. A veszélyeztetett torkolatokat különlegesen kell védeni (pl. a rézsű és a meder burkolásával). 7.2.2. Gyűjtők tervezésének általános szempontjai A gyűjtőket a felszín legmélyebb részein kell elhelyezni. Kerüljük a túlzott mélységet a kiemelkedések átvágásakor és a nagy irányváltozásokat. A törési pontokra, több mellékgyűjtő torkolatára, valamint /> 500 m gyűjtőhosszon (lápon /> 400 m) ellenőrzőaknát kell tervezni (1. a 8.9. alfejezetet). A gyűjtők tervezésének az alapelveit a 7.3. táblázat tartalmazza. A talajcső mélysége a drénárokfenéknek, a fedés pedig a csőgerincnek a felszíntől mért távolsága. A gyűjtők fedése ^ 0,8 m legyen, csak kivételesen lehet 0,7 m (alapozás). Amennyiben szóba jöhet az altalaj meliorációja, akkor annak a mélységét is figyelembe kell venni. A legnagyobb gyűjtőhossz a legnagyobb névleges átmérő esetén adódik (1. a 7.3. táblázatot). Nagyobb átmérőket karmantyús csövekkel érhetünk el, 200...300 m-ként azonban ellenőrzőaknákat tervezzünk, amelyekbe a mellékgyűjtők is betorkollnak. • Magyarországon síkvidéki területeken a gyűjtőkre tervezendő aknákat az MI 10—173 szabályozza. Az aknák maximális távolsága 500 m. Kerülni kell a gyűjtőknek utakkal, árkokkal, fasorokkal, valamint sövényekkel való kereszteződését. Amennyiben ez esetenként nem lehetséges, akkor tömör (statikai szempontból megfelelő kőagyag, beton-, vagy műanyag) csöveket alkalmazzunk, adott esetben fapalló vagy betonalapozással kiegészítve. 157
