Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek

• Síkvidéki területeinken a befogadók belvízcsatornák, szintén általában állami vagy társulati kezelésben. A megfelelő egyeztetés a kezelővel itt még fontosabb, mint hegy- és dombvidéken. Legtöbb síkvidéki belvízrendszerünk ugyanis szivattyús üzemű, a csatornák kis esésűek, tehát a kapacitás bővítése nem egyszerű feladat. Szükség lehet a torkolati vagy az esésnövelő szivattyútelep kapacitásának bővítésére. A kis esés miatt nehéz kielégíteni a befogadó vízszintjével kapcsolatos feltételt is, ezért sok esetben többszöri átemeléssel (a szivattyúval az üzemközi csatornába vagy a főcsatornába) lehet megoldani a talaj csőrendszer által összegyűjtött víz elvezetését.

• A befogadóhoz való kapcsolódás lehetőségeire, a vízhozam és vízállás feltételeire hazánkban a vízügyi igazgatóság által kiadott elvi vízjogi engedély tartalmaz adatokat.

A befogadók keresztmetszete feleljen meg annak a követelménynek, hogy a vizet adott valószínűségű vízszint alatt vezesse el, zöldterületeken a nyári magas vízállás elérheti a csatorna peremét. A 2 km2-nél kisebb vízgyűjtő területek esetében általában elmaradhatnak a hidraulikai számítások akkor, ha a mederfenék szélessége legalább 0,5 m, a mélysége'legalább 1,4 m és a rézsűhajlás 1:1 vagy laposabb.

Alapvető követelmény, hogy a patak vagy árok ökológiáját minél kevésbé károsítsák (Gabler, 1979.), ezért a kiépítés természetes legyen. Ez azt jelenti, hogy:

— általában 0,25 m-es minimális vízszintet kell elérni, adott esetben a mederfenéken elhelyezett küszöbökkel;

— a vízfolyás környékét növényekkel kell beültetni (pl. égerfával a rézsűtalpat) azért, hogy a vízfelület árnyékban legyen, ezáltal a fenntartási költségek is jelentősen csökkenthetők (Eggelsmann, 1981.).

7.1.2. A talajcsőrendszerek átemelői

Abban az esetben, ha a szükséges árokmélységet bővítéssel, mélyítéssel valamilyen oknál fogva nem lehet (vagy csak igen nagy költségek árán lehetne) elérni, meg kell vizsgálnunk az átemelőmű létesítésének kérdését. Különösen a geohidrológiai viszonyokat kell elemeznünk (3.4. alfejezet), mivel a szükséges szivattyúteljesítmény, valamint a későbbi üzemeltetési (mindenekelőtt villamos) költségek, erősen függnek a külvíz hozzáfolyásá- tól (7.1. táblázat). Általában sokkal kisebb a külvizek befolyása, mint azt sokszor feltételezik.

Átemelőművek tervezésére a DIN 1184 ad útmutatást.

• Magyarországon a talajcsőrendszerekben alkalmazható átemelők nincsenek szabványosítva.

153