Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

5. A drénhatás

5.3. Mélylazítás

Egy természetesen tömör rétegű talajban — amelyet megfelelően száraz állapotban, szakszerűen lazítottak — két fázist különböztethetünk meg: a mechanikai tényezőktől függő elsődleges lazulást és az ezt követő biológiai másodlagos lazulást. A pórustérfogat-növekedés a lazított talajtérben különböző, és a lazítófej elhelyezkedésétől, a berendezés típusától és a talajtól függ (Schulte-Karting, 1970.). A fellazított talajban a gyökérzet mélyebb és növekedése intenzívebb, mint a tömörödött természetes szelvényben. Ezáltal a lazítóhatás hatékonyan stabilizálódik (5.17. ábra). A lazítóhatás függ a talaj szemcseösszetételétől és a kémiai tulajdonságaitól is. Mindenekelőtt a makropórusok (gravitációs pórusok) Pg térfogataránya növekszik, ezzel együtt azonban nő a Pö összes pórustérfogat is. Agyagban gazdag talajokban a lazítás hatására duzzadást elősegítő erők szabadulnak fel, amelyek növelik a vízfelvételt. Ezáltal a kezdetben kapott Pg makropórus-térfogat újra elvész. Tartós eredmény csak akkor várható, ha a felesleges vizet kiegészítő (nagy szívótávolságú) talaj csövezéssel gyorsan elvezetjük, valámint a talajkolloidokat kellően bő mészbevitellel, lúgos kémhatású talajjavító anyaggal telítjük.

5.17. ábra. Bíborhere gyökerének növekedése lazított (balra) és normál pszeudoglejben (Schulte-Karring, 1970.)

112