Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

5. A drénhatás

5.14. ábra. A belépési ellenállás változása a résméret függvényében (Eggelsmann, 1969.) • sima falú műanyag cső (hosszirányú résekkel); x sima falú műanyag cső (négyzetes résekkel); o hullámos falú műanyag cső; □ agyagcső (kézzel lerakva); * agyagcső (géppel alátétszalagra rakva) — a talajkimosódás csökkenti, a feliszapolódás növeli a dréncső be­ömlőnyílásain az ellenállást; — nagyobb átmérőjű csövek használata sem csökkenti jelentősen a belépési ellenállást; — a drénszűrők — különösen a nagy pórustérfogatúak — jelentősen csökkentik a belépési ellnállást és a teljes keresztmetszetükben telt csövek elvezetőképességét; — a szűrőben csökken a víz elragadóereje és ezáltal csökken a felisza­polódás veszélye is. 5.2. Cső nélküli drénezés (vakonddrénezés) A kötöttvizes talajokban szakszerűen, azaz megfelelően száraz állapotban végzett cső nélküli drénezés egyidejűleg fellazítja az összetömörödött talaj­rétegeket is. A növények gyökerei ezáltal mélyebbre hatolhatnak, ami további biológiai lazítást jelent és a mechanikusan lazított talajt szerkeze­tessé alakíthatja. (Blümel, 1956.). A talajban kialakított vakonddrén idővel magasabbra kerül (5.15. ábra). A vakonddrén boltozatáról letöredező talaj­részek a cső aljára hullanak, azt feltöltik, miközben a boltozat emelkedik, a vakondjárat mérete pedig egyre csökken (Feich tinger Sch leit er, 1962.). 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom