Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
5. A drénhatás
5.12. ábra. Kókuszrostból készült drénszűrő víz- és levegőtartalma nem teljes kereszt metszetében telt dréncső esetén (Burghart, 1976.) 1 szőrözött dréncső; 2 vízszint; 3 víztartalom; 4 levegó'tartalom cső környezetében, ahol a beömlőnyílások összes keresztmetszete 10... 20 cm2/m, hanem 1600 cm2/m szűrőfelületen oszlik meg (5.11. ábra). Jelentős a drénszűrőben a makropórusok (> 50 /am) részaránya, a szokásos drénszűrőkben az ásványi talajokénak többszöröse (1. a 8.13. ábrát). A dobozos drénmodellben a nem teljes keresztmetszetében telt dréncsőben (a természetben többnyire ez az eset fordul elő) a vízszint megfelel a drénszűrő szabad vízszintjének, a makropórusú drénszűrőben a talajétól erősen eltérő viz-levegő arány alakul ki (5.12. ábra). A drénszűrőknek lényegesen nagyobb a vízáteresztő képessége, mint a talajnak (2.3.és8.3.alfejezet). A víz a szűrőben lényegesen kisebb nyomáseséssel jut el a beömlőnyflásig mint szűrő nélkül. Teljes keresztmetszetében telt dréncsőben a szűrő javítja az elvezetést (Burghardt, 1976.). A nem teljes keresztmetszetében telt dréncső szűrővel lényegesen jobban működik, mint a szűrőzetlen (5.13. ábra), a víz a csőteltségtől függően alulról vagy oldalról jut be. Szűrőzetlen dréncső esetében az áramvonalak a kevésszámú, vízzel telt beömlőnyílás előtt sűrűsödnek, amelynek hatására nő a nyomásveszteség. A szűrők működéséhez két feltételt kell figyelembe vennünk, ezek: — az összesített pórustérfogat, — a póruseloszlás mind a talajban, mind pedig a szűrőben. Nagyobb névleges csőátmérőt alkalmazva, egyébként változatlan feltételek esetében a belépési ellenállás alig csökken, pl. ha az átmérő a két107
