Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

5. A drénhatás

5.10. A talaj kimosódása (világos sáv) a csövek közelében, balra szűrő nélkül, jobbra szűrővel, 5-szörös nagyításban (Widmoser, 1972.)

össze. Az utóbbi mindenekelőtt függ a nyílások számától (PVC-csövek esetében) ill. az illesztési hézagoktól (agyagcsövek esetében). A belépési ellenállás függ a belépőnyílások geometriai adottságaitól is. Azonos nyílásfelület esetében annál kisebb, minél egyenletesebben és sűrűbben oszlanak meg a nyílások a csőfalon. A cső körül elhelyezkedő sugárirányú (radiális) tartomány a cső sugarának 2...4-szeresét kitevő talajzónára fejti ki hatását. Az égetett agyag csöveknek elméletileg jelentősen nagyobb a belépési ellenállása, mint az azonos átmérőjű réseit vagy perforált PVC-csövek (Wesseling-Hómmá, 1967.).

A víz áramlási sebessége a belépőnyílások közelében megnövekszik éspedig a széleken jobban, mint középen. Ezáltal előfordulhat, hogy labilis szerkezetű, ásványi talajok esetén finomabb talajrészecskék (nem kívánt mértékben) kerülnek be a csőbe. Stabil szerkezetű talajokban a hamar megszűnő kezdeti eliszaposodás után a cső közelében a talaj saját anyagából szűrőréteg alakul ki [5.10. a) ábra], A labilis szerkezetű talajokban (finom homok, iszap) bekövetkező tartós talajkimosódás (másodlagos eliszposo- dás) a dréncsövekre veszélyessé válhat. Ilyen esetben ajánlatos a drénszűrők alkalmazása (8.3. alfejezet). A talajkimosódás hatására észrevehetően csökken a csőnél a belépési ellenállás (Widmoser, 1972.). Ellentétben a kimosó- dással, amelynek hatására a talajban üregek keletkeznek, a beiszapolódás hatására a belépőnyílások részben vagy egészen elzáródhatnak, és ezáltal nő a dréncső belépési ellenállása. Az utóbbit drénszűrő alkalmazásával lehet megakadályozni [1. az 5.10. b) ábrát].

Az elméleti számítások azt mutatták, hogy 5 mm-nél nagyobb szűrő- vastagság esetén nem csökken említésre méltóan a belépési ellenállás (Nieu105