Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)
A HORTOBÁGYI HALGAZDASÁG MEGVALÓSÍTÁSA
1917. március 27-én Aczél Géza városi főmérnök fel is mérte a még el nem készült munkákat, arról részletes költségvetést készített, s szerinte a teljes befejezéshez még legalább 1 550 000 koronára van szükség. 114 Ezzel szemben a város versenytárgyalást írt ki, s 1917. április 3-án kihirdették az eredményt, mely szerint a hátralevő munkák megépítésével a Tóth Reményi és társai debreceni céget bízták meg, a vállalkozási összeg 449 329 korona 55 fillér. 115 1917. április 24-én a létesítmények már olyan állapotban voltak, hogy a Haltenyésztő Rt. kérte a várost a tavak tavaszi árvízzel gravitációs úton történő feltöltésére. Ez nem ment simán, mert az Alsószabolcsi Társulat az engedélyt nem adta meg, mivel a Tisza 590 cm-es vízállása még nem tette lehetővé a tápcsatorna igénybevételét. 116 Szeptemberre beigazolódott, hogy a városi főmérnök költségvetése a hátralevő munkák tekintetében a valóságot tükrözte. A város közgyűlése 1917. szeptember 4-én ugyanis levelet intézett a M. kir. belügyminiszterhez, s ebben feltárták az építés megvalósításával kapcsolatos helyzetet. A Haltenyésztő Rt-vel kötött szerződésben a Földmívelésügyi Minisztérium által adott költségvetés alapján a létesítmények megvalósítására 800 000 koronát irányoztak elő. Ezen összegen felül - egy korábbi — 1916. december 12-én kelt 395/916 'bkgy. sz. határozatukkal 400 000 ezer korona, a levéllel egyidőben kelt határozatukkal pedig 1 300 000 korona kölcsön felvételét rendelték el. Egyúttal megállapították, hogy az áremelkedést a kivitelezés során tapasztalt tervszerűség (tervek) hiánya, s a háború miatt bekövetkezett nagyarányú drágulás okozta. A költségtöbblet egy részének átvállalására tárgyalásokat folytattak a Haltenyésztő Rt-vel, ezek a tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. így a közgyűlés felhatalmazta a városi tanácsot, hogy a munka zavartalan folytatása érdekében az elkerülhetetlen kiadásokra a város rendelkezésére álló pénzkészletekből vegyen kölcsön, mert a munkák leállítása beláthatatlan következményekkel járna. 117 A belügyminiszter a város közgyűlésének 314 sz. alatt hozott határozatát 1917. november 30-án távirati úton hagyta jóvá: „111754 varos tanacsanak + S bpest 17+256 21 18 11/30 m. a hortobágyi halgazdaság kiepitese uegyebemn 314 szam alatt hozott koezgyuelesi határozatot egyidejueleg jóváhagytam Írásbeli rendelet koevetkezik = beluegyminiszter"^ 8 Ezt követően megkezdték a kölcsön felvétele ügyében a tárgyalásokat. A város pénzügyi bizottságának 1917. december 19-én tartott ülésén bejelentették, hogy az 1 300 000 korona kölcsönre hét pénzintézet tett ajánlatot, melyből a Debreceni Első Takarékpénztár Rt. ajánlatát javasolják elfogadni, mely bank folyószámla formájában egy évi időtartamra, rendes negyedévi zárlattal 5 % nettó folyószámla kamat mellett adná a szükséges összeget. 119 A kölcsönt fel is vették, s 1917-ben folytatták a hiányok pótlását. Munkákat végeztek a teleitetőkön, a tavak burkolásán, a 12 cselédlakáson, a tiszti lakáson és istállón, valamint a magtáron. A szivattyútelep üzemeléséhez szükséges szívócsatorna építése azonban még 1917 decemberében is folyamatban volt, nehezményezte is a hetes bizottság 1917. december 5-én tartott ülésén, hogy a munkaerőhiány ellenére a hadifoglyokat a területről elvezényelték. 120 A 600 fős hadifogolylétszám már korábban is csökkent. 1917 júniusában már csak 330 hadifogoly dolgozott a munkákon, 161 fő az építkezésen, 169 pedig a rőzsekitermelésen. 121 A munkák teljes befejezését a vesztes háborút követően kitört forradalom, majd a bizonytalan politikai és gazdasági helyzet is hátráltatta. Annak ellenére azonban, hogy a halgazdasághoz tartozó létesítmények csak 1921-re készültek el, részleges üzemelés folyt a telepen. De halastó és műtárgyépítési munkákkal a Haltenyésztő Rt. könyveiben
