Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

HALÁSZAT A HORTOBÁGYON. A MESTERSÉGES HALTENYÉSZTÉS TÖRTÉNETE

Egy Jacobi nevü hannoveri hadnagy ugyan már a XVIII. század közepén megfigyelte a halak természetes környezetben történt párosodását, s ezt mesterséges úton is elképzelhetőnek tartotta. Megfigyelése azonban feledésbe merült. Jacobi megfigyelésétől függetlenül egy évszázad múlva, — 1842-ben — Remi és Gehin francia halászok szintén felfigyeltek a halak párosodására, de ők már tovább léptek és meg is kezdték a mesterséges haltenyésztést. A két vogéziai halász gyakorlatban alkalmazott felfedezését a francia kormány a kezdetektől támogatta, s 1848-ban Remi 1500, Gehin pedig 1300 frank évi fizetést kapott..A két francia munkássága több szempontból is kiemelkedő jelentőségű volt. Elsősorban azért, mert elősegítették az ikrák mesterséges megtermékenyítésével a természetben elpusztuló ikrák megmentését, másrészt megóvták a kikelt halikrákat a természetben rájuk váró veszélyektől. Különösen nagy jelentősége van a mesterséges haltenyésztésnek, ha figyelembe vesszük, hogy a pisztráng 6 ezer, a galóca 20 ezer, a viza és a tok 2 millió ikrát is lerak, de ezek nagy része a természetben nem termékenyül meg. Nagy jelentőségű a mesterséges haltenyésztés azért is, hogy a nemes halak olyan-vizekben is meghonosíthatok, melyekben addig hiányoztak. így pl. Coste nevű tanár Párizsban a College de France egy 12 m

2 területű és 50 cm mélységű tavában 200 ezer pisztrángot, lazacpisztrángot és galócát tenyésztett. Három hónapos korukban már olyan erősek voltak, hogy ki lehetett helyezni a kis halakat a nagyobb tavakba. Közülük 50 ezer a Bois de Boulogne tavaiba került, ahol minden etetés nélkül egy év alatt 12 cm-esre nőttek. Angliában a halászatnak nyújtott állami védelem és a mesterséges halászat azt eredményezte, hogy korábban-a rablógazdálkodás miatt-csaknem kipusztult halállomány ismét benépesült. Több intézetben milliószámra tenyésztették a halakat, s adták ki haltenyésztőknek, akiknek jövedelme rövid idő alatt meghússzorozódott. Míg Angliában elsősorban a földesurak, addig Franciaországban az egyszerű földművesek telepítettek vízfolyásaikba mesterségesen megtermékenyített halakat, s ez számos földműves legfontosabb bevételi forrása lett. Bizonyította ezt az édesvízi halászatból származó jövedelmek emelkedése, ami Franciaországban 1859-ben 600 ezer frank volt, az 1880-as években viszont már elérte a 30-35 milliót. Németországban arra törekedtek, hogy olyan szigorú és változatlan jogszabályokat alkossanak a halászatra, mely idővel a társadalom jogérzetében is meggyökeresedik. A kormány a törvényi szabályozáson felül mindent megtett a halgazdálkodás fejlesztése érdekében, állami haltenyésztő intézeteket állítottak fel, magánintézeteket segélyeztek, s a haltenyésztésben eredményeket elérőket kitüntették és jutalmazták. Hazánkban csak az 1880-as években kezdődött meg gyakorlatilag is a mesterséges haltenyésztés. 1880-ban Iglón állami mintahaltenyészetet létesítettek, melyet később átadtak a Felső-magyarországi Halász Egyletnek. Az egylet célkitűzése a halállomány szaporítása és nemes halak meghonosítása volt. Ennek érdekében külföldről is hoztak be halikrákat az állami költségvetés terhére. A Felső-magyarországi Halász Egylet jelentette meg az egyetlen halászattal foglalkozó magyar nyelvű kiadványt is, a Halászati Közlönyt. A mesterséges haltenyésztés feladata tehát az, hogy „a természettől nagy mennyiségben nyújtott halikrákat mesterségesen megtermékenyítse, a megtermékenyített halikrákat és halembriókat az azokat fenyegető veszélyektől megóvja, s emellett a már kifejlődött halacskákat gondozva, táplálásukra oly anyagokat nyújtson, amelyek mellett azoknak teljes kifejlődése leginkább biztosítható."

92 Hazánkban az Országos Gazdasági Egyesület szakértőkkel dolgoztatott ki javaslatot a halászat törvényi szabályozására. A törvényhozás azonban a kiegyezést követően egyelőre sokkal fontosabb szabályok elkészítésével volt elfoglalva, és ez a javaslat feledésbe merült. Az egyes törvényhatóságok szabályrendeletekkel igyekeztek ugyan a halfogást szabályozni, ezek a rendelkezések azonban nem voltak egységesek, végrehajt-