Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

A régi Berettyó vízgyűjtője a szabályozás előtt

A Kálló-ér Amint munkánk vízföldtannal foglalkozó részében már említettük, a Pleisztocén korban — amikor a Tisza és a Szamos még az Ér és a Berettyó völgyét uralta - akkor a Berettyó a Kalló vízfolyás mai medrét használta. Amikor aztán a Tisza és a Szamos is elhagyta az Ér - Berettyó völgyet, a Berettyó is elfoglalta jelenlegi medrét. Ez a meder azonban nem mindenütt volt elég széles, s amikor az Éren lezúduló vizek áradás esetén Pocsajnál megnövelték víztömegét, a folyó mindjárt az Érrel történt egyesülés után átömlött korábbi medrébe és jobb partján egy szakadás támadt benne, amely aztán Esztár, Konyár, Tépe, Derecske és Földes felé haladt. Első ága Tetétlen és Kaba határán áthaladva beleömlött a Hortobágy folyóba. Ezt az ágát „Csatlat vizé"-nek, vagy „Dögös"-nek nevezték. Másik ágát, mely Sáp alatt haladt el, „Torda vizé"-nek hívták. A harmadik ág volt a tulajdonképpeni anyameder, az előbb Báránd felé folyt, majd Dél felé kanyarodott és Biharnagybajom határán átfolyva Sárrétudvari környékén veszett el a Berettyó-Sárrétjében. A Kék -Kalló napjainkban A Kalló Konyár alatt, a községnek Fehér-tó nevű alsó részén - csekély esése miatt - egy hatalmas kiterjedésű mocsárt alkotott, melyből a vízfolyásnak volt egy kisebb kiszakadása, mely Berettyóújfalu felé irányult, majd a települést megkerülve Bakonszeg tájékán beleömlött a Berettyóba. A Kalló vize azonban nem a Berettyóból, illetve az Érnek egy jobboldali - Bagamér és Almosd között már folyóvá alakult — vizétől kapta, hanem az Alsó-nyírvidék vízfolyásaitól, melyek a Nyíradony-Nyírlugos—Nyírbéltek vízválasztótól Délre eredtek, s mind a Kallóba folytak. Ezek a vízfolyások a Kálló-derecskei ág vizét szaporították, míg a Konyári Fehér-tóból kifolyó vizek a Kalló konyán ágának medrén át mentek a Berettyóba. Huszár Mátyás értekezésében a következőket írja a Kék-Kállóról: „Az Esztárnál eredő. Saját medrében folyó Kék-Kálló-ér (amely a hagyomány szerint régen Kraszna meder és Szamos mellékág volt), megnövekedve a Pályi vizétől és az esővíztől, a Hortobágy vizé-