Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A védekezésről negyven év távlatából
aki ellenállt a csábításnak, amikor Dégen Imre az OVH egyik rangos beosztásába hívta. Azok, akik látták és megélték Szeghalom és Körösladány válságos óráit, megerősödhettek abban, hogy nincs reménytelen védekezés, nincs olyan kritikus helyzet, amelyben ne lehetne kitartani a végsőkig. A vésztározás módszere megmutatta alkalmazhatóságát, s a továbbiakban folyamatosan készülni kell, hogy árvízi vészhelyzetekben tervszerűen legyen alkalmazható. A felkészülés jelentősen csökkentheti a károkat, a veszély fel nem ismerése - netán lebecsülése - nemzeti katasztrófához vezethet. A vésztározás módszere egyik fontos formája az árvízvédelmi küzdelemnek. Méltatlan, hogy szűk látókörű szakmai érdekek miatt háttérbe szorult szélesebb körű alkalmazása. 2006-ban a Körösök „főfolyója" a Hármas-Körös Kunszentmártonnál az LNV felett 100 cm-es tetőzésével és tartósságával alaposan felhívta magára a figyelmet. Gál Tivadar mérnök visszaemlékezése 1970. június 14-15-ére. Amikor a Berettyó bal parti védtöltésének átvágásáról dönteni kellett, a műszaki törzsben voltam beosztott mérnökként ügyeletben. A műszaki ügyelet vezetője Kovács Sándor, — az árvízvédelmi csoport vezetője — volt. Azon az éjszakán a Berettyó vízállása elérte a töltések koronaszintjét és a felső vízállásokból arra lehetett következtetni, hogy a vízszint tovább emelkedik, ez pedig elöntéssel fenyegeti Szeghalmot. Éjfél tájban bejött az ügyeleti szobába Papp Ferenc védelemvezető és a következő feladatot adta nekem és Kovács Sándornak: „Előterjesztést teszek, hogy vágjuk át a Berettyó védtöltését a bal parton, a Kutas főcsatorna felőli oldalon, Szeghalomnál. Számítsátok ki, hogy mekkora hosszon kell a töltést megnyitni és milyen mértékű vízszintcsökkenés várható?" A feladat közlése után Papp Ferenc magunkra hagyott bennünket. Az izgalomtól összeszorult a gyomrom, ez igen nagy feladat egy éppen hogy végzett mérnöknek. Végigvettük a lehetséges elméleti megközelítéseket: bukóképlet, kifolyás az edényből stb. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy az érkező vízhozamnál valamivel többet kell kivezetni ahhoz, hogy a vízszint csökkenjen. így azt javasoltuk, hogy mintegy 25-30 m hosszon kellene megnyitni a töltést, lehetőleg teljes magasságában és ezzel mintegy 25-30 cm vízszintcsökkenés állhat elő. Az egész feladatra volt mintegy 40 percünk. Papp Ferenc védelemvezető véleményünk meghallgatása után - még mások véleményének figyelembevételével - a töltés megnyitásával kapcsolatban döntött. Ezt követően Kovács Sándorral azon töprengtünk, ha a becslésünk nem jön be, vehetjük a munkakönyvünket. Már csak az volt a kérdés, ki adja ki? A következő nap aztán igazolta a védelemvezető és a Védelmi Bizottság döntésének helyességét. Rózsa László visszaemlékezése az 1970-iki Tisza-völgyi árvízvédekezésre. 1970 májusában - mint a TIVIZIG (Debrecen) dolgozója - Tiszalök település „Tiszai védvonalán" teljesítettem szolgálatot, majd több munkatársammal együtt átirányítottak a szegedi Vízügyi Igazgatóság területére. A közel három heti védekezés után - Debrecenbe történt hazaérkezésem másnapján - riasztottak a Sebes-Körösön már kialakult védekezési munkálatokhoz. A védelemvezetés feladatomul rendelte a Sebes-Körös jobb partja Komádi és Újiráz települések közötti Tordai gátőrjárásának, a Foki-híd feletti közvetlen védelmi vonal mintegy öt km hosszú szakasza védekezésének irányítását. Odaérkezésemkor, - bár a védelmi szakasz gátőrháza már ki volt ürítve, - az őrszolgálat Gebei Zsigmond nyugdíjas kotú gátőt irányításával már működött.
