Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Vízgazdálkodási társulatok a Hortobágy-Berettyó medencéjében
1968-ban már egyenletesen fejlődött a Társulat. Működési területe 144 903 kh volt, ebből érdekeltségi terület 136 380 kh. Volt 5 csatornaőrjárásuk: Debrecen-Bánkon, Hajdúsámsonban, Fülöpön, Vámospércsen és Penészleken. 1969-ben már eljutottak odáig, hogy ebben az évben legalább egyszer valamennyi csatornájukat rendbe tették. 1970- ben 430 km csatornán végeztek fenntartási munkát. Ettől az időponttól a Társaság egyre jobban megerősödött, termelési értéke 13 492 000 forint volt. Létszáma 209 fő volt, ebből műszaki 11, adminisztratív 8, kubikos 169, földmunkagép-kezelő 8, egyéb szakmunkás pedig 13 fő volt. 1971- ben elhunyt a Társulat elnöke, Bánó István, utódja, az intézőbizottság elnöki tisztségében Pallag János, a Tátsulat ügyvezető igazgatója pedig a kotábbi műszaki vezető, Kun József lett. A Társulat tagjainak száma 1974-ben 81 volt, érdekeltségi területe pedig 83 177 ha. Működésük során a legjobb eredményeket 1978-ban ért el, ekkor nyereségük 5 215 000 forint volt. A következő esztendőben aztán megkezdődött a Társulat hanyatlása. A meliorációs munkák áthelyeződtek a Berettyó és a Sebes-Körös közötti területre, s ez a Társulat számára - a jelentős megrendeléses munka elmaradása miatt - végzetesnek bizonyult. Ráadásul a MÉM támogatást is átcsoportosították a Berettyó Vízgazdálkodási Társulathoz, mint helyileg érdekelt szervhez. 1979-ben a kiesés még csak kisebb mértékben jelentkezett, mert a belsőségi vízrendezések növekedése egyelőre ellensúlyozta a támogatások elvesztését. A fejlesztési előirányzatok radikális csökkenése azonban a következő években elkerülhetetlenné tette a Társulat összeomlását. 1981-ben termelési értékük 10 277 000 forintra csökkent, s 832 000 forint veszteséggel zárták az évet. 15 A Társulat 1981-ben gyakorlatilag befejezte tevékenységét. Megszűnésének egyik oka a feladatok lecsökkenése volt. De a legfőbb ok kétségtelenül az volt, hogy az egy vízrendszerhez tartozó területen vízgazdálkodási szakmai szempontból is helytelen lett volna két társulatot fenntartani. A fejlődés útja ebben az időben már egyértelműen a két társulat, a Berettyói és az Alsó-nyírvidéki egyesülése volt, ami 1982. április 1-én zökkenőmentesen meg is történt. 16 Hortobágymenti Vízgazdálkodási Társulat A Társulat „Polgári Vízhasznosító Társulat" néven 1961. szeptember 11-én alakult. (Engedélyezésének száma: 1333/4/1961.) Ez a Társulat volt a jogelődje a jelenlegi „Hortobágymenti Vízgazdálkodási Társulatnak" mely ezen a néven 1965. december 17-én alakult, ill. bővült ki. A „Polgári Vízhasznosító Társulat" alig több mint négy éves (1961. szeptember 11. és 1965. december 17. közötti) működése alatt az akkori igényeknek megfelelően vízrendezésen kívül öntözéssel is foglalkozott. Mivel megfelelő szakemberekkel a Társulat nem rendelkezett, a megvásárolt két db esőztető öntözőberendezéssel béröntözést végeztek. A Társulat működési területe Polgár, Tiszagyulaháza, Újtikos, Görbeháza, Űjszentmargita településekre terjedt ki, összesen 34 631 kh-ra. A Társukhoz tartozó csatornák hossza 39,2 km volt. Dolgozóinak száma 196l-ben 2 alkalmazott és 14 kubikos. A következő évek során aztán az öntözés fokozatosan megszűnt, s 1965. december 17én már 124 419 kh-ra terjedt ki a Társulat tevékenysége. Ez a terület szektoronként a következők szerint alakult: Alsónyírvíz Vízgazdálkodási Társulat 1982. február 12-i zárszámadó közgyűlésének jegyzökönyve. Dunka Sándor: A Berettyói Vízgazdálkodási Társulat története. Kézirat a Berettyói Vízgazdálkodási Társulat Irattárában.
