Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Vízimunkálatok a Romániához csatolt területeken
Az 1975-1980-as években az érsemjéni gátat átalakították, hogy kb. 200 ha-nyi területet öntözni lehessen. Jóllehet egy szivattyútelepet is építettek ezen a helyen, használatára eddig nem került sor. Az Ér rendezése az 1985-1989-es években folytatódott, elsődlegesen a vizes területek lecsapolása érdekében. A munkálatokat megszakította az 1989-es forradalom. Végeztek viszont egyes helyeken az Ér rendszerben meliorációt is, s ahol elkészült, ott jól működik és nincs belvízi elöntés. Az Ér-rendszer kiépítése 1985-ben befejeződött. Sajnos a lecsapolás során megfeledkeztek a környék csodálatos madárvilága fészkelőhelyének biztosításáról, s a korábbi madár-rezervátumok, melyek benépesítették az Ér mocsarait, mára már megszűntek. 1 Az összes területet, amely az állat- és növényvilág megmaradásához elengedhetetlenül szükséges lett volna, a Párt útmutatásai szerint átalakították termőterületté - kisebb-nagyobb sikerrel. A Berettyó rendezése 1965-ig a Berettyó-rendszerben jelentősebb vízügyi munkálatok nem folytak. 1976-ban aztán a folyó egész vízgyűjtő területén megkezdődtek a szabályozási és ármentesítési munkák. Szabályozták a Berettyó főmedrét, rendezték a Nyilas, Köszmő, Danea, Nyulas, Almás, Fancsika, Liget, Bisztra, Eger és Hosszúasszór nevű mellékfolyókat. Ezek mindegyikén kisebb-nagyobb állandó- és ideiglenes tározók is épültek, ezzel csökkent a Berettyóba érkező vízmennyiség, csökkent a folyó vízszintje, s a folyó sebessége. Ennek különösen az árvédekezés szempontjából volt nagy jelentősége, de a tározók vizét is hasznosítani tudták, részben öntözésre, részben haltenyésztésre. A Berettyó fő ágán és a Gyepesen 1976-ban megkezdett ármentesítési munkák terveit a Bukaresti Fővárosi Vízgazdálkodási Tervező Intézet készítette. A terv szerint a Berettyó mindkét partján ki kellett építeni az országhatár és Margitta között 70 km hosszú töltést 0,5 m biztonsággal az eddigi legnagyobb víz fölött, 3 m koronaszélességgel, 1:2 és 1:3 rézsűhajlással. A két töltés távolsága egymástól Szalárdtól Margittáig átlagosan 150 m. Egy szükségtározót építettek Szalárd felett a Berettyó bal partján 15 millió m 3 befogadó képességgel. Szabályozták a Berettyó egyik legnagyobb baloldali mellékfolyóját, a Gyepes patakot, mintegy 10 km hosszúságban, a torkolattól Hagymásfalva községig. A kiszedett anyagból kb. 15 km hosszú töltést építettek, 3 m koronaszélességgel 1:2,5 és 1:2 rézsűhajlással. A belvizek bevezetésére 800 mm-es előregyártott vasbeton csövekből több mint 50 db-ot építettek be. A Berettyó folyó Romániához tartozó szakaszának hossza 112 km, vízgyűjtő területe 3455 km 2 , Romániában 29 mellékfolyója van. Ezek közül legnagyobb az Ér, hossza Romániában 107 km, vízgyűjtő területe 1437 km 2 . A Berettyó nagyobb mellékfolyói még a Bisztra (39 km), a Köszmő (30 km) a Gyepes (23 km) és az Úsztató (21 km). Évente átlagosan 200 millió m 3 víz folyik le a Berettyón, a legtöbb víz tavasszal van, a legkevesebb ősszel és nyáron. Magas volt a folyó vízállása 1970-ben, 1972-ben, ' Benedek Zoltán: Érmeilék. Orosháza 1996. 106-110. p.
