Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
IV. A "Tisza-regulázási" tervekről
felszólításaira. Ezért is foglalkozott behatóan az „Előleges javaslat” a Tisza felső szakaszának szabályozási kérdéseivel. Maga VÁSÁRHELYI is megállapítja az átvágások számával kapcsolatosan, hogy „ezek közül a 13 számút már a múlt S44ik évben N.s. Szabolcs vármegye megnyittatta cs így az ásandók száma kereken lOOra megyen”. Szatmár várme- gye_ljS42^-évl-jegyzőkönyveiből tudjuk, hogy a Szamoson, Szatmár városának határában akkor már 7, Csenger-Újfalu és Tatárfalva között pedig további 2 megyei erővel épült átvágás volt. Mivel a Tiszának éppen Csap és Tokaj között volt a legelfajultabb szakasza, VÁSÁRHELYI sem kerülhette ki az itteni kanyarok átvágásainak szorgalmazását. Ez kétségkívül tervének gyenge pontja, hiszen az itt idő előtt elvégzett munka keveset javított a folyó esésviszonyain. A tisztán műszaki megfontolásokon a kivitelezés során ez esetben úrrá lettek a gyakorlati-gazdasági, vagy ha jobban tetszik: a politikai szempontok. VÁSÁRHELYI tervét, szerzőjének halála miatt a Tiszavölgyi Társulat 1846. augusztusi debreceni nagygyűlése tárgyalta újra, s fogadta el, meghallgatván a Társulat vezetőinek támogató nyilatkozatait. Ezzel a döntésükkel egyszersmind elvetették az alternatív műszaki javaslatokat. Hogy ez utóbbiak milyen ötletekre épültek, arról még szót fogunk ejteni. Miközben a Tiszavölgyi Társulat a szabályozás technikai feladatai mellett a szervezeti és jogi kérdések megvitatásával múlatta az időt, a szakértőül meghívott olasz mérnök Pietro PALEOCAPA már javában dolgozott a VÁSÁRHELYI-féle terv felülvizsgálatán, ill. saját elképzeléseinek kimunkálásán. A Tiszavölgyi Társulat vezéralakjai VÁSÁRHELYI Pál tervének 1S46. áprilisi megvitatása közben 87
