Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
IV. A "Tisza-regulázási" tervekről
A tiszai védtöhések méreteinek átlagos fejlődése. lS76-ig a középmagas árvizek elleni összefüggő véd- gát-rendszer nagyrésze kiépült. Az azt követő árvizek tapasztalatai alapján egészen 1945-ig az egységes szabványú szelvények kiépítését tűzték ki célul Az utóbbi fél évszázadban bekövetkezett árvizek elemzésének, valamint a talajmechanikai és hidrológiai tudomány fejlődésének eredményeképpen, napjainkban az árvédelmi művek azonos biztonságot nyújtó kiépítésére törekednek. átvágások anyamederré fejlődését kellett elősegíteniük. Tehát a jelentkező nagyvizeket össze kellett tartaniuk a minél sebesebb lefolyás érdekében, meggátolva a mederemelkedést. Az árvédelmi gátak vonalozásával kapcsolatban VÁSÁRHELYI megállapítja: ha a parttól távol húzzák meg a töltéseket, akkor a vízpart és a töltés közötti, időnként víz alá kerülő „hullámtéréi földek használhatatlanná, de legalábbis csökkent értékűekké válnak. Ráadásul a Tisza-parthoz közel húzódó térszín gyakran 1,5-2 méterrel magasabb, mint a néhány száz méterrel mögötte fekvő síkság, így ugyanazon gátmagasság megépítése a parttól nagyobb távolságra eseténként 3-4-szer több anyagot, illetve munkát igényelhet. Ezen gazdaságossági szempont mellett még egy műszaki ok is indokolta, hogy a töltésvonalat ne vezessék túlzottan távol a folyómedertől. Ha a töltéseket távolabb vezetik a sodorvonaltól, jobban védettek árvizek idején az elrombolástól, viszont így elvesztik lehetőségüket, hogy a folyómeder alakulását befolyásolják, és kevéssé segítik a zajló jég terelését és levezetését. Ilyen megfontolások után VÁSÁRHELYI a következőket javasolja: „A két parti töltések közötti távolságra nézve megjegyeztetik, hogy a helybeli körülményekhez képest 300-1000 ölnyire lenne veendő”. (Ez körülbelül 550 métertől 1900 méterig terjedő távolság.) A töltés anyagára nézve a mérnök az agyaggal vegyes homokot ajánlja, s ahol ez nem áll rendelkezésre ott a töltések lejtését (rézsűjét) javasolja megnagyobbítani. Az általa megadott méretek szerint a trapéz szelvényű töltés felső koronaszélességét Újlaktól egészen Tiszafüredig 2,5 méterre, Tiszafüred alatt pedig 3,5 méterre kell kiépíteni úgy, hogy az addig mért legnagyobb árvízszintet a korona magassága közel 80 cm-rel haladja meg. A töltésekhez szükséges földet a megépíteni szándékolt vízoldali töltéslábtól néhány méterre kell kitermelni. Ezt a gödröt idővel a folyó újra eltömi, és így legalább a töltés majdani bővítéséhez lesz honnan újból földet nyerni. VÁSÁRHELYI úgy vélte, hogy a folyó átvágásaival a mederfenék és a vízfelszín esése megnövekszik, következésképp gyorsabb lesz a víz lefutása, így idővel az árvízszintek is alacsonyabbak lesznek. Amikor a töltésméreteket kiszámította, az addig mért legnagyobb vízállásokat vette figyelembe. A gyakorlat nem igazolta VÁSÁRHELYI ezen elképzelését. Az általa megadott méretek előbb-utóbb meghaladottá váltak, hiszen azáltal, hogy az árvíz többé nem szaladt szét kedvére a 85
