Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
IV. A "Tisza-regulázási" tervekről
zönséget - szót sem ejt a ,A Tisza folyó általános szabályozása ten’ezeté ”ről. Általában VÁSÁRHELYI-féle tervről beszélünk, de hangsúlyoznunk kell, hogy a keze alatt dolgozó kiváló mérnököknek - LÁNYI Sámuelnek és 12 mérnöktársának- is szerepe van a mű megalkotásában. VÁSÁRHELYI a koncepció-alkotó irodafőnök volt, munkája a kor magyar vízmérnöki ismereteinek szintézise. Hogy az elmúlt másfél évszázad folyószabályozási munkáinak lényegét megértsük, nem árt közelebbről megismerkedni VÁSÁRHELYI elképzeléseinek részleteivel. Vásárhelyi Pál. Barabás Miklós 1846-ban készített kőrajza VÁSÁRHELYI az egész - több évre, évtizedre szóló - munka alapvető céljait a következőképpen foglalta össze: ,A szabályozás feladata kettős, egyik a dúló elem árjainak korlátozása, másik a hajózás könnyítése. Ha az elsőt elértük, ártalmatlanná tettük a folyót, de használhatóvá nem, mert az ipar emelésére és felvirágzására a természet által kimutatott közlekedési vonal az egész vidék előtt zárva marad. ” VÁSÁRHELYI úgy vélte, a szabályozás sikeréhez a folyó esését kell növelni, s ezzel együtt nő majd a sík vidéken amúgy lelassult folyó sebessége is. Az esés növelésére a túlburjánzó kanyarokat át kell vágni. A művelettel a folyó hossza csökken, s könnyebbé válik a hajóvontató út kialakítása és fenntartása. Itt kell megjegyezni, hogy ebben a korban - noha ismerték a gőzhajót, amely a vízfolyás irányával szembeni közlekedésnél nem igényelte már a hajóvontatók munkáját - a folyami hajók túlnyomó többségét a partokon kialakított vontató utakon állati (nem ritkán emberi) erővel húzták a kitűzött cél felé. A kanyargós folyómederben - ahol a kanyarulat görbülete a legnagyobb volt - a víz rendszeresen alámosta a homorú partokat. Jégzajláskor ugyancsak ez a partszakasz volt leginkább kitéve a természet rongálásának. Ilyen helyen a vontató utakat állandóan újra kellett építeni, vagy pedig komoly műszaki beavatkozással kellett a partszakasz megerősítését elvégezni, ami nagyon költséges volt. A csaknem önmagukba visszatérő kanyarokon felfelé való haj ókázás lassúságáról humoros képet fest az egykori történet. A parti csárdában megszállt utasok reggel, hajóra szállás előtt búcsúzkodnak a fogadóstól, aki - nagy csodálkozásukra - élénken érdeklődik, mit kérnek az urak vacsorára. - De hiszen mi továbbhajó82
