Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

III. Az átfogó vízimunkák előkészületei

Egykori tiszai komp ncbb bírálója volt a lelkes, de önkáprázta­tó hazafiságnak, a dagályos szónoklatok­nak - mestere volt a szívhez szólásnak és lelkesítésnek. Beszédeinek hatására elné­multak az aggályoskodók, az örökké ki­fogásokat keresők, akik már annyi üdvös elképzelést akasztottak meg. Egyesek azzal próbálták elhárítani a szabályozás­ban való részvételüket, hogy ilyen vállal­kozást a kormánynak kellene végrehajta­ni a só felemelt árából. Mások a katona­ságot akarták dolgoztatni a Tisza menté­ben, sőt olyan hangok is voltak, hogy az egész vállalkozást egy Tisza vidéki főúr­nak kellene vezetnie (egyébként ez a kí­vánság gróf KÁROLYI György személye révén utóbb teljesült is!), de ezek az el­lenvélemények elenyésztek az általános lelkesedésben. De kövessük tovább SZÉCHENYI feszített útiprogramját! Október 6-án Debrecenben fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Jöttek a kollégi­umi professzorok PÉCZELY József vezér­letével, a református egyházközség képvi­selői SZOBOSZIÁI РЛР István püspökkel az élükön, aztán a néhány nap múlva megalakuló dobi vízszabályozó társulat tagjai, a Hajdú kerület és Debrecen város küldöttsége a díszpolgári oklevéllel. A polgári kaszinó emlékkönyvébe ez alka­lommal a következőket jegyezte be: „Azon ncp, mely nemzetiségét hőn ápol­va, egyesült erővel küzd előmeneteléért, előbb-utóbb múlhatatlanul homlokára tűzi a diadal repkényét. ” Október 8-án Böszörményen és Nánáson át Tiszadobra utazott, ahol a másnap megtartott harmadik ülésen megalakítot­ták a Tisza-Dobi Társulatot. Október 10- én a Kadarcs-érhez ment, innen SEMSEY Albert ötösfogatán vitte ILLÉSY János nagykun kapitánnyal Madarasra. Fegyverneken át estére Szolnokra érke­zett, ahol díszebédek és vacsorák helyett macskazene várta. A szegényes kocsmá­ban mindenki maga fizette fogyasztását. Mennyire más volt ez, mint a fényes deb­receni fogadtatás! Itt ugyanis attól tartot­tak az érdekelt birtokosok, hogy a fel­sőbb szakaszokon majdan elvégzett munkák a nyakukra hozzák a vizet. Rá­adásul az ellenzéki urak a grófban a Helytartótanács emberét látták, ezért aztán nem különösebben lelkesedtek a szabályozás gondolatáért. A szolnoki Tiszapart A negyedik ülést 12-én a városházán mégis zavartalanul megtartották. Szerve- zőútját Szentes és Hódmezővásárhely érintése után október 15-én Szegeden fejezte be, ahol megint ünnepélyesen fogadták. 15-én tisztelgett nála Szeged városának, kereskedelmi testületének, Csongrád, Torontál és Bács megyéknek, az óbecsei és kikindai kerületeknek, Ma­kó városának és Algyő községnek kül­65

Next

/
Oldalképek
Tartalom