Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VII. Értékelés mai szemmel
vagy felelőtlen volt, vagy nem értette a dolgát, a mérnöki létesítmények viselkedése mást bizonyít! A mérnök megtette azt, amit a földrajzi adottságok és gazdasági lehetőségek mellett megtehetett, és nemzedékek munkája árán, a földmunkások lelkiismeretes fáradozásának eredményeképpen olyan alkotást hozott létre, amelyre az egész nemzet büszkén nézhet. A Tisza szabályozása legfőbb kitűzött célját, az Alföld árvízmentesítését maradéktalanul elérte. Magas vízállás idején több millió ember nyugodtan dolgozik, nyugodtan hajtja este álomra a fejét és nem is gondol arra, hogy feje felett, házának eresze felett van a folyó vízszíne: egy feltételezett gátszakadás több méter vízborítást hozhatna házára, földjére, munkahelyére. Mindez hatalmas felelősséget ró azokra, akik az egykori ártereken élők árvízi biztonságáért felelnek. Az átvágásos - igen jelentős - beavatkozást a folyó mederalakító jellege, hordalékképződése elfogadta. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenhol felvette a szabályozás előtti tulajdonságait, hanem azt, hogy a megváltozott viszonyok egészségesen konszolidálódtak. Kényelmetlen, olykor költséges a gátfenntartás, vagy az árvízvédekezés? Túl nagy a megnövekedett árvízszintek okozta veszély? Ezt időnként vállalni kell. Ebben az évszázadban csak három igazán magas árvíz volt, ez nem különlegesen sok. Hogy a hajózáshoz még a kisvíz idején működő vízlépcsők duzzasztása is szükséges? Ez adottság, ehhez a szabályozás még nem volt elegendő. Könnyen hajóztak a régi Tiszán sekély dereglyékkel és lóvontatással. Gőzhajóval a régi Tiszán sem tudtak volna hajózni az év java részében. Mindent a nagy munkák sem oldhattak meg azonnal, de a megoldás lehetőségeihez egy-egy lépéssel közelebb vitték az országot. Végezetül egy idézet. Száz esztendővel ezelőtt írták le, akkor, amikor már számos tapasztalat birtokában tekintettek az elvégzett vízimunkákra: „Igaz., hogy a jelen nemzedéknek a szabályozós legnehezebb része jutott osztályrészül, mert a nagy befektetéseket nekik kellett eszközölni, s igaz, hogy a nagyobb, küzdelem nélküli jövedelmet a jövő' nemzedék fogja élvezni, de szolgáljon az illetőknek vigasztalásul az a tudat, hogy majdan a jövőben a későbbi nemzedék hálásan fog reájuk visszaemlékezni! ” 165
