Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VI. Mérlegen a tiszai vízimunkák
víztározása is része. Hogy ez utóbbi feladatot megoldhassák, a Tisza Tiszalöknél és Kiskörénél felduzzasztott vizének egy részét átvezetik a Berettyóba és a Horto- bágy-Berettyó-főcsatornába. Ezt a másodpercenként több mint 20 m3-nyi vizet a körösi duzzasztók tározzák, és duz- zasztják fel olyan magasra, hogy öntözési és egyéb célokra kivehető legyen. Sajnos a Tiszában, illetve a tiszai tározókban felhalmozott vízkészlet a jelenleginél nagyobb arányú öntözésfejlesztést nem enged meg. Az már más lapra tartozik, hogy a mező- gazdaság vízigénye utóbb túlzottnak bizonyult, és a kiskörei duzzasztómű felett megépített tározó tervezett további bővítésére már nem volt szükség. A tározó - népszerűbb nevén a Tisza-tó - ma már a természetvédelem és az idegenforgalom kiemelt jelentőségű területe. Egyértelműen a tározó javára írható, hogy egy új természeti és vízi világot teremtett ezen a vidéken, ahol annak előtte turizmusról nem beszélhettünk. A mintegy másfél évtizede változatlan duzzasztási szintnek köszönhetően Európa-szerte elismert és keresett, újraerdősült szigetekkel tarkított, az ősi Tisza-vidéket felidéző ártéri táj alakult itt ki. Az üdülőtérség szomszédságában lévő mocsarasnádas vidékeken újra megjelennek az egykori vízivilág növényei, és visszatérnek a korábban már elvándorolt madarak és emlősök. A csongrádi duzzasztómű és vízlépcső hiánya az Alsó-Tisza vidékének és a Du- na-Tisza közi homokhátság déli részének intenzívebb öntözését kétségtelenül akadályozza, viszont déli országhatárainkon túl a már 1977 óta működő törökbecsei duzzasztómű a jugoszláviai Vajdaság Duna-Tisza közi és tiszántúli területein egyaránt lehetővé teszi nagy térségek öntözővízzel való folyamatos ellátását és a Tisza medrének víztározásra történő fel- használását. A Tisza-tó duzzasztását lehetővé tevő Kiskörei Vízlépcső 151
