Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
V. A Tisza szabályozása
Kvass AYJenő, я Tisza-szabályozás korrekciójának egyik irányítója, az egységes állami vízügyi szolgálat megalapítója milyen méretekre építsék ki? Vállalja-e a kormányzat az általa előírt és jóváhagyott töltések elszakadásakor a felelősséget? Ha az állami műszaki közegek által korábban engedélyezett töltésvonalozás helytelennek bizonyult, kinek a költségén kell azokat áthelyezni? Ki fogja az áthelyezés miatt hullámtérbe került földek birtokosait kárpótolni? Mi lesz a jövőben a Tiszavölgyi Társulat szerepe? Milyen bizottság fog dönteni a mindenkit érintő műszaki problémákban? Mi lesz a mindenképpen szükséges árvízi előrejelzésekkel? Kinek a kötelessége lesz a vízimunkák által megbolygatott Tisza folyó újbóli vízrajzi felmérése? Milyen további kölcsönökben, adóvisszatérítésben részesülhetnek a társulatok tagjai, hogy anyagilag kibírják a rájuk zúduló terheket? Az 1880-as években rendre felmerülő kérdéseket még hosszasan lehetne sorolni. A szegedi árvizet követő évtized egyrészt a város újjáépítésével, illetve a Tisza- szabályozás folytatásának szervezeti és jogi megalapozásával telt el. 1884-ben megszületett az úgynevezett „tiszai törvény”, amely kimondta: „a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, úgyszintén mindezen folyók völgyének ármentesítése műszaki tekintetben egy egységet képez. ” A törvény a végrehajtás érdekében rögzítette azt is, hogy a Tisza völgyében már megalakult, illetve a jövőben alakuló társulatok kötelesek belépni a Tiszavölgyi Társulatba, amely a továbbiakban a társulatok érdekeit képviseli a kormány előtt. A kormány a társulatok anyagi helyzetének javítása érdekében jelentős intézkedéseket tett. Itt az az elv érvényesült: a társulati munkák költségei az államot nem terhelik, de az államnak kötelessége arról gondoskodni, hogy a társulatok minden tekintetben megfelelhessenek feladataiknak. Ennek, valamint az időközben bekövetkező gazdasági fellendülésnek köszönhetően a társulatok jelentős része annyira megerősödött, hogy az ármentesítéseket eredményesen folytathatta. A hazai vízimunkák történetében új fejezetet nyitott az 1885-ben megalkotott vízjogi törvény. A számos, addig rendezetlen kérdést tisztázó és ezáltal a magyarországi vízgazdálkodást jelentős mértékben elősegítő törvény megalapozottságát és tartósságát az bizonyítja a legjobban, hogy rendelkezéseinek jelentős része egészen 1964-ig érvényben volt. 120
