Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
V. A Tisza szabályozása
Teljes szelvényben kiásott tiszai átvágás Az 1855-i árvíz következményeit a levert szabadságharc után az országot éppen akkor először beutazó FERENC József császár személyesen is láthatta. Intézkedése nyomán az ország kormányzója, ALBRECHT főherceg az évi 100 ezer forintos állami támogatást 400 ezer forintra emelte. Ebből az összegből a VÁSÁRHELYI által egykor javasolt átmetszések kotrási költségeit kívánták fedezni. A töltések magasságát is felemelték a PALEOCAPA által javasolt méretre. A kotrási munka azonban megfelelő géppark és szakmunkáslétszám hiányában csak nagyon lassan haladt. Nagy gondot okozott ez a Tisza középső és Csongrád-Szeged közötti szakaszán. A Tiszafüred feletti folyószakaszon a kedvezőbb talaj adottságok miatt az átmetszések gyorsabban fejlődtek ki, mint az ettől délre tervezett átvágások, amelyeknek kifejlődését a kötöttebb talaj is akadályozta. Ráadásul a hullámteret is több helyen túlzottan leszűkítették. Az 1856. október 9-én megjelent császári pátens fokozta a szabályozási munkák irányításával kapcsolatos bürokráciát. A császári nyílt parancs szétválasztotta a társulati munka igazgatási és műszaki irányítását, az igazgatást a helytartóságokra bízta (ilyen a Tisza vidékét illetően négy volt: Budán, Kassán, Nagyváradon és Szegeden), a műszaki irányítást meghagyta a Központi Biztosságnál, új nevén a „Tisza-szabályozási Központi Felügyelőségénél. Tehát, amíg a Tisza szabályozásának műszaki irányítását a Központi Felügyelőség, addig a mellékfolyókét a helytartóságok építészeti hivatalai látták el. A felső szakaszon kifejlődött átmetszéseken felül nagy aggodalmat keltettek a Körös torkolattól délre a Berettyó és a Körösök szabályozásának előrehaladott munkálatai, ahol BODOKI Károly tervei alapján és irányítása mellett rendkívül értékes munkát végeztek. 1865-re szabályozták a Berettyót, és készültek az átmetszések és a töltések a Körösökön is. A Körösök és a Berettyó nagyvizeit ettől kezdve már nem tározták a Sárrétek, így azok akadálytalanul növelték a Tisza vízhozamát. Az érdekeltek szakadatlanul sürgették a veszélyes állapotok megszüntetését és a munkálatok összehangolását, végül 1859 őszén a közlekedési miniszter kiküldte Florian PaseTTI miniszteri tanácsost a 110
