Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
V. A Tisza szabályozása
sát, ugyanakkor kevésbe fontosnak tekintette a töltés vonalazásának a mederszabályozásra gyakorolt hatását. Ennek eredménye lett aztán a Tisza védőgátjainak nem mindenhol célszerű vonalvezetése, egyes helyeken több kilométer széles hullámterekkel, másutt egymáshoz közeli töltésekkel. Veszélyhelyzet - árvizek és a nagy aszály A munkák megkezdését követően 1853- ban már árvíz támadta meg az alig elkészült töltéseket, 1855-ben pedig olyan rendkívüli árhullám vonult le a Tiszán, amelynek magassága mindenütt meghaladta az 1830-ban mért vízszinteket. Az „Baj volna pedig országunkra nézve, ha vizeink szabályozásában keresnénk a koronkint magukat ismétlő szárazságok okát... ” (KORIZMICS László, 1863) addig elkészített töltések az ártérnek még alig 10-13 %-át védték, így azután hatalmas területek kerültek víz alá. Ráadásul ott, ahol már elkészültek a gátak, nem egy esetben a túlparti területek megvédése érdekében a töltést át kellett vágni. Árvízi jelenet a Körösök vidékéről. Menekülés a tanyákról 108
