Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Társulatok a Közép Tiszántúl területén a dualizmus korában

Társulatok a Közép-Tiszántúl területén a dualizmus korában A kiegyezés után önállóvá vált magyar kormány még az önkényuralmi kormányzatnál is jobban elhanyagolta a Tisza szabályozását. SZÉCHENYI nyolc tiszai folyamosztályt szervezett, ezt az 1856-ban kiadott császári pátens hatra csökkentette, melyet az új magyar kormány kettőre szállított le, s a sárospataki és szegedi osztályoknak 9 mérnökkel kellett a szabályozás irányítását ellátni. Az 1876. évi árvíz után a szolnoki folyamosztályt visszaállították, az 1878. évi árvizet követően pedig Vásárosnaményban szerveztek új hivatalt. A társulatok a korábbinál is nagyobb önállóságot kaptak. Az 1871. évi XXXIX., un. „társulati törvény" kimondta, hogy a kormány jóváhagyása nélkül semmiféle terv nem hajtható végre. A társulati tervek azonban a megyék hanyagsága miatt gyakran fel sem kerültek a minisztériumba, vagy mire felkerültek, a munkákat már elvégezték. A társulatok érdekeltségi területe is állandóan változott. Társulatok szétválása, majd módosított területen történő újraegyesülése rendszeres volt. Az érdekeltségek határainak kijelölése a szomszédos területek között állandó vita tárgyát képezte, s legtöbbször kormányzati döntés tett pontot a viták végére. A társulatok előbb közerővel, majd amikor ezek hatékonysága nem érte el a kívánt szintet, bérmunkával, végül a munkák vállalatba adásával építettek töltéseket, s végezték a vízrendezési munkákat. A Tisza-szabályozási munkák állami irányítója, HERRICH Károly kétségtelenül jóakaratú és ambiciózus mérnök volt, nagy tisztelője VÁsÁRHELYinek. A Tisza szabályozását is legjobb tudása szetint irányította, s a kiegyezésig elvégzett munkák kiemelkedő jelentőségűek voltak. A helyi és az országos politikai hatalmasságokkal azonban ő sem tudott mindig szembeszállni, s az elvégzett munkákról sokszor kedvezőbb képet jelentett, mint amit a valóság mutatott. Az Er-szabályozási Társaság Az 1816 és 1830. évi nagy árvizek után a Közép-Tiszántúl területén elsőként az Ér melletti területek védelmére települések és birtokosok (ill. képviselőik: uradalmi ügyvédek, inspektorok, főszolgabírók, esküdtek) alapítottak társulatot 1842. május 14-én, Diószegen (Bihardiószeg), Érszabályozási társaság néven. Az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvében ismerős nevek is találhatók, mint pl.: IRINYI János, a gyufa feltalálójának édesapja, SZÁSZ József megyei főmérnök, aki 1827-ben részt vett a Berettyó árvízi kiöntései miatt kiküldött deputáció munkájában, vagy éppen BESZÉDES József kir. igazgató mérnök, a reformkor legismertebb társulati vezetője, akinek tanácsait az ország különböző pontjain végzett vízi munkák irányítói rendszeresen kikérték.