Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Előszó

Előszó A magyar vízgazdálkodás múltja bővelkedik tárgyi és szellemi emlékekben, a néhány lelkes, hozzáértő technikatörténészen kívül azonban kevesen vállalkoznak e gazdag múlt feldolgozására. A társadalom történeti tudatában tapasztalható „fehér foltokat" kívánjak eltüntetni a „Vízügyi történeti füzetekek" című kiadvány-sorozat szerkesztői azzal, hogy évről-évre újabb kötetekkel tárják fel a hazai vízgazdálkodás történetének egy-egy fejezetét. Ez persze a vizekkel foglalkozó szakemberek számára is hasznos, hiszen aki a történeti előzményekkel tisztában van, az a tapasztalatokat felhasználva nem csupán a jelen, hanem a jövő tekintetében is biztosabb kézzel választhatja ki a legmegfelelőbb megoldást. A Tisztelt Olvasó kezében lévő kötet nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megismertesse egy vízi emlékekben és feladatokban gazdag tájegység, a KözépTiszántúl vízgazdálkodásának történetével. Teszi mindezt úgy, hogy a ma még élő, legendás szakemberek személyes emlékeit egybeolvasztja az irattári, tervtári adatok tárgyszerűségével. A kiadvány megjelenése soha nem lehetett volna időszerűbb, mint éppen napjainkban, amikor az egykori kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok utódai, a vízügyi igazgatóságok alapításuk 50. évfordulóját ünnepeljük. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Legyen ez a kötet főhajtás mindenki előtt, aki a magyar vízgazdálkodás, szűkebb környezetünk, a Tiszántúl vízgazdálkodásának részese volt. Főhajtás a már nem élő mérnökök, technikusok, kubikosok, gát- és csatornaőrök, vízmesterek és segítőik előtt, akik kellő előrelátással, szaktudással megalapozták azt, hogy egy jól működő rendszer elemeként folytathassuk az általuk megkezdett utat, s jövőre az Európai Unió teljes jogú tagjaként végezzük tovább felelősségteljes munkánkat. Kóthay László