Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Széchenyi és a Tisza-völgy rendezése
Széchenyi és a Tisza-völgy rendezése Jóllehet a vízrajzi felmérések a befejezésükhöz közeledtek, a kotmányzatnak nem volt koncepciója arra, hogy az elkészült térképek alapján a vizek dolgát miként fogja rendezni. A helytartótanács urainak éppen ezért kapóra jöttek SZÉCHENYI otszágépítő tervei, al-dunai tapasztalatai és nem utolsósorban népszerűsége az udvarhű reformerek körében. Mint az Al-Duna-szabályozás királyi biztosa, gr. SZÉCHENYI István vállalkozott arra, hogy kellő kormányzati támogatással a háta mögött hozzálásson a hazai közlekedésügy fejlesztésével szorosan összefüggő vízi munkák szervezéséhez. SZÉCHENYI persze tisztában volt azzal, hogy a kormány támogatása csak csekély lehet, s az is főképpen a hitelek garantálására fog kiterjedni. Tudta azt is, hogy a vármegyékre sem számíthat, tehát a Tisza-völgy rendezését csak magántársaságok szervezésével és egységes társulatba történő tömörítésével lehet végrehajtani. Ezért a helytartótanácsnál 1845. augusztus 16-án felállított közlekedési bizottság elnöki tisztét elfoglalva szeptember 27-én megkezdte szervező körútját a tisza-völgyi társulatok megalakítása érdekében. Szervező utak a Tisza völgyében „Nyilvános életemnek, s minden politikai működésemnek alphája s legmélyebb talpköve soha nem volt egyéb és soha nem is lesz más, mint azon nemzetiség kifejtésének és nemesbítésének minden tehetségem szerinti előmozdítása, mellynek körében világot látnom rendelt a végzés. Hogy lehetett volna tehát... uj hatáskörömben bármily előbbi gondolatom, mint a Tiszavölgy, mellyben legtöbb és legeredetibb magyar lakik, s mely naprul napra inkább közelit a végpusztuláshoz... A magyar vér pedig miként szaporodjék, ha nagyobb és eredetibb része sátorát éppen oly lapályokban ütéfel, mellynek naprul napra, a helyett, hogy kies kerteké varázsoltatnának, mire annyira ajánlkoznak, mindinkább a' korlátlan vizek martalékává válnak, s mellyben süppedékes és egészségtelen létük miatt valamint a népesedés, úgy minden egyéb munka is sisyphusi kárhozat... bizony a dunántúli és egyéb magyarság is nemzetiség dolgában csak hervadozni és kora halálra jutni fog, ha pusztulásnak indul a' Tiszavölgy. E szavakkal indokolja „Eszmetöredékek, különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg" című müvében gr. SZÉCHENYI István azt a lépést, mellyel a Tisza-völgy rendezésének nagy munkájához hozzákezdett. Amikor pedig HUSZÁR Mátyásnak a Körösök, a Berettyó és a Hortobágy völgyében, LÁNYI Sámuelnek a Tiszán és a Maroson végzett felmérései megállapították, hogy a Tisza és mellékfolyóinak ősi ártere 19 637 km 2 , melyből 4 770 km 2-t állandóan víz borít, Széchenyi átlátta a Tisza szabályozásának és a lecsapolásoknak, — vagy ahogy ő nevezte, a „Tiszavölgy rendezésének" - országos gazdasági jelentőségét, azonnal kezébe vette ennek a hatalmas munkának a megszervezését és irányítását. A rendezési cél megvalósítása érdekében fogadta el a kormánytól az 1845. augusztus 16-án létrehozott. Széchenyi István: Eszmetöredékek, különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg. Pest, 1845-
