Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

A vízszabályozások kezdetei

A kis-hortobágyi csárda, amelynek lépcsője a tiszai szintezési munkák egyik geodéziai kiinduló pontja volt inek. A Tisza általános rendezési tervének befejezési határidejét a helytartótanács 1846 januárjára tűzte ki. A munka erre az időpontra el is készült, hiszen VÁSÁRHELYI 1845. június 8-án már ennek alapján nyújtotta be Tisza-szabályozási „Előleges javaslat"-ít. 1846. március 25-én pedig a Tiszavölgyi Társulat ülésén már a „Tisza folyó általános szabályozás... "-át ismertette. A Tisza Térképészeti Iroda munkája végül 1848. május 31-én a helytartótanáccsal és az Építési Főigazgatósággal együtt szűnt meg. 25 A Körös-Berettyó és a Tisza völgyében végzett felmérések megdöbbentő adatokkal szolgáltak, mely szerint a Tisza és mellékfolyóinak ősi ártere 19 637 km

2-en rendszeresen ki volt téve az árvízi elöntéseknek, - s ebből 4 770 km

2-t állandóan víz borított. A földművelő mezőgazdaság szempontjából káros vizek által borított, illetve árvizektől fenyegetett terület tehát meghaladta hazánk mai területének egyötödét! Vásárhelyi Pál véleménye a Berettyó vízrendezéséről A történeti előzmények áttekintése hiányos volna, ha nem ismertetnénk - akárcsak vázlatosan is - VÁSÁRHELYI akadémiai székfoglaló előadását, amelyet „A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről, a Bege vizének példájára" címmel, 1840. június 1-én olvasott fel a Magyar Tudományos Akadémián.

26 VÁSÁRHELYI szerint legolcsóbb kereskedelmi szállítás a folyami hajózás segítségével bonyolítható le. A korabeli adatok alapján lesújtó képet fest a Berettyó és a Hármas Körös Dóka id. mű 108.p. A székfoglaló tanulmány a Magyar Tudós Társaság Evkönyvei V. (1838-1840) kötetében jelent meg.