Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A vízszabályozások kezdetei
GASSNER felmérésének adatait használta fel Bihar vármegye térképének elkészítéséhez GÖRÖG Demeter és KEREKES Sámuel az 1811-ben kiadott „ Magyar Atlas „-hoz. 1795-ben és 1796-ban összegyűltek Túrkevén, illetve Mezőtúron az érintett megyék küldöttei a Nagy-Sárrét lecsapolása érdekében. Bihar megyét GASSNER mellett TÓTH Lőrinc, Heves és Szolnok megyét LITZNER János, Szabolcsot SEXTY András, Békést VERTICS Antal, Jászkun Kerületet BEDEKOVICH Lőrinc földmérő képviselte. GASSNER azt javasolta, hogy az alsó szakaszon mélyítsék ki és csatornázzák a medret. A munkát a közmunkára kötelezetteken kívül a megyék által felfogadott munkásokkal kívánták végeztetni, sőt az is felmerült, hogy a hasznot élvező birtokosok is járuljanak hozzá a költségekhez. 14 A szabályozási munkák előkészítése tekintetében viszont különösen nagy jelentősége volt 1802-ben br. VAY Miklós mérnök generális királyi biztossá történt kinevezésének. Miután a laimgrubeni mérnöki akadémiát elvégezte, katonai szolgálatát hadmérnökként kezdte. Királyi biztossá történt kinevezése után tanulmányozta a területre vonatkozó előzetes mérések adatait, s az a meggyőződése alakult ki, hogy a Kis-Sárrét lecsapolásának legbiztosabb módja az Enyves-fok, Tekerő-ér és Csiket-ér csatorna megásása. A hajózás érdekében pedig már ekkor javasolta, hogy a Péterszegnél a Körösbe torkolló Kis-Köröst Nagyváradnál vezessék át a Sebes-Körösbe, ezzel a Sebes-Körös hajózhatóvá válik, a Berettyó vízszintje pedig alább száll. Bihar megye 1803. november 7-i közgyűlésén javasolta, hogy a Sebes-Körös szabályozása mellett a Berettyó szabályozása is szerepeljen a tervek között. VAY nagy érdeme, hogy először fogalmazta meg összefüggően a körösi vízrendszer szabályozására vonatkozó elképzeléseket. Egyik legfontosabb intézkedése a Sebes-Körös malmainak és a Kis-Körös medrének rendbehozása volt. Mint érdekességet érdemes megemlíteni br. WENCKHEIM József javaslatát, aki TESSEDIK Sámuel tapasztalatai alapján javasolta a Berettyónak a később megvalósulttól keletre, Kornádi irányába új medret ásni, ezzel a Berettyó a Sárrét előtt egyesült volna a Sebes-Körössel. 15 Ehhez hasonló elképzelés valósult meg a BODOKI Károly tervei alapján a Bakonszeg-Szeghalom közötti csatorna megépítésével 1865-ben. 1813-ban Kornádi, Homorog és több mellettük levő település elvégezte a Tekerő-ér bővítését, de később kiderült, hogy ez a munka fölösleges volt, mert ezzel a Kornádi melletti mocsarak nem száradtak ki. VAY az 1816-os nagy tiszai árvíz után átfogó tervet készített a Tisza-völgy szabályozására is. Tervében a Tisza szabályozását vízosztásos módszerrel kívánta megoldani. A jegyzőkönyvben mindezt le is írták: „Ami ennek a munkáltatás díját illeti, legalkamasabbnak látja a deputatio, hogy a munka készpénzen tétesen, de minthogy bizonyos és tagadhatatlan az, hogy a Berettyó regulatiója azoknak a földesuraságoknak lesz legnagyobb hasznára, amellyeknek határai most áradást szenvednek, mert ezekről a víz lemenvék, haszon vehető földdé tétetnek, igazságosnak látja azt is a deputatio, hogy a munkára való költséget az ilyen földes uraságok visellyék. "Sajnos, a szabályozásból — a jegyzőkönyvben foglaltak ellenére — nem lett semmi. (Dóka, id. mü 46.p.) Dóka, id. mü 63.p.
