Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere
a Berettyó folytatása, mely Ecseg és Csudaballa pusztán keresztül Türkévé felé vette folyását és Gyúr — Sima között egyesült a Körössel. Hogy a Túr vize a Berettyó folyratása volt, egy 1476-ban kelt oklevél is bizonyítja: „Thür vize alio nomine Berettyó", ( Túr vize, más néven Berettyó). Ma már szinte hihetetlen vízi állapotok uralkodtak a szabályozás előtt a Berertyó mellett. 1823-ban egy vízügyi deputáció azt tapasztalta, hogy amikor kinyitották a Berettyó kanálisát, nem a Berettyó folyt a Körösben, hanem a Körös a Berettyóban. 45 A műszaki szempontból legértékesebb jelentést azonban 1822-ben HUSZÁR Mátyás készítette. HUSZÁR és Nagyváradon székelő mérnökcsoportja 1818 és 1823 között felmérte a Berettyó és Körösök völgyét. A felmérésből 1:36 000 méretarányú térképeket készítettek, s ehhez HUSZÁR rendkívül alapos vízrajzi értekezést írt: „A Berettyó, mint torrens hegyipatak a szomszédos Erdély hegyei közülfut le, majdMargitától sík vidéken, hosszú utat megtéve kanyarog, egészen Nagy-Körösi torkolatáig. A területen, ahol keresztülfolyik, oly sok a lapályokat szétszabdaló mellékág, hogy az emberi emlékezet képtelen azokat áttekinteni. A sok ér és kiágazás elmocsarasodott medre hosszúság és szélesség tekintetéHuszár Mátyás aláírása ben oly terjedelmes, hogy a Berettyó vízhozamának tízszerese is elfolyhatna bennük... Az áradó Berettyó általában 2-3 lábbal hágja át partjait, torkolata felé még ennél is nagyobb mértékben. Ilyenkor a számtalan mellékág telik meg vízzel, majd a közeli, mélyfekvésű földeket is elborítja. Ezek, mivel az áradás a folyómederbe nem tud visszatérni, míg a párolgás a területet ki nem szárítja, víz alatt állnak. A víz kis része a 3 mérföld hosszú, 2-3, sőt helyenként 4 mérfóld széles Berettyó-Sárrétje nevü állandó mocsárba jut. Mivel itt nincs lefolyása, folydogál a nád és a vízinövények gyökerei között, és a szilárd, felső réteget mozgatva minden irányba szétterül, majd a mocsár szélén, mint csekély túlfolyás, széles mederben a Körös-be torkollik... Rendkívül magas vízállás a felső szakaszon 20 évenként figyelhető meg, míg az alsón a periódusok a Nagy-Köröstől és közvetve a Tiszátólfüggenek... A lefolyás akadályainak száma és kiterjedése szerint a kiöntés veszélye 3-5 hétig áll fenn, a mocsárban pedig a Nagy-Körös áradásaitól függ. A bihari dombokról esős időben hegyipatakként lerohanó Köszmö Paptamási község mellett lapályos területre érve kiszélesedik, medrét hordalékávalfeltölti és bizonyos mértékben csökkenti a Berettyó sebességét. Hasonlóképpen a csekély sebességű eliszaposodott Kék-Kálló patak sem okoz visszaduzzasztást, még abban az esetben sem, ha az Er nagy mennyiségű vizet szállít. Az Esztárnál eredő, saját medrében folyó KékKálló-Er, (amely a hagyomány szerint hajdan Kraszna meder és Szamos mellékág volt), megnövekedve a Pályi-folyás vizétől és az esövztöl, a Hortobágy árvizének nyomása miatt észak felé fordul, és hosszú kanyargós utat megtéve, nagy tömegben a Berettyó-Sárrétjébe ömlik. A Berettyóújfalu határában kiszakadó Köles-ér, amely a Tarajték és Eszteró Árkokon keReszeghy id. mű 18.p.
