Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere

nagy előszeretettel szállta meg ezt a halakban, vadakban gazdag erdős, árnyas völgyet. A megélhetés lehetősége vonta ide az azóta elpusztult, vagy Debrecenbe beköltözött - Debrezun, Salamon, Zelemér, Szentgyörgy, Macs, Lombi (Szentkereszt), Thurna (Boldogasszonyfalva) és Szepes községek lakóit. A monda szetint a Tócó olyan bővizű forrásból fakadt ki a zeleméri pusztán, hogy a debreceniek malomkövekkel, - más források szerint súlyos félszalonnákkal - tömték el, hogy el ne öntse a várost. Debrecen város tanácsa rendeletekkel védte a határában folyó Tócót. 1554-ben eltiltotta az idegeneket „a Thoczó tavában" való halászástól, 1645-ben pedig a szűcsöket tartja távol a halászatra alkalmas Tócó vizének bőrmosással való beszennyezésétől A középkori oklevelek „Toczbo, Tothzó, Tothzow aqua" neveken már 1394, 1415, 1417, 1424. években is említik.

36 A Tócó vízfolyás azonban az elmúlt évszázadban sokat változott. Vízhozama jelentősen elapadt, folyása lelassult, sok helyen bűzös pocsolyává vált. Alsó szakaszán pedig fokozatosan kialakult Debrecen város szennyvíztelepe. Emiatt aztán a vízfolyást befogadó Kösely, majd Hortobágy—Berettyó-főcsatorna is súlyosan szennyezetté vált. A Tócó vízfolyás jövőjét csak a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer (HTVR) megvalósítása jelentheti.

37 A Tócóval egyesült és Kösely néven tovább haladó másik vízfolyás már Debrecentől keletre a Kondoros. A debreceni határban a parlaghi és a napkeleti legelő csapadékát vezeti le szélesen elterülő völgyben. Ez a folyómeder is azt bizonyítja, hogy az egyik Északkeleti-Kárpátokban eredő nagy folyó, - valószínűleg a Tapoly - használta a pleisztocén végéig medrét. Erre utal, hogy medrét a nagy törmelékkúp-képződés miatt sokszor kellett változtatnia, amit hajdúsámsoni, debreceni, mikepércsi és sárándi árterén még ma is láthatunk. Sebessége a Tócóval történő egyesülés előtt lelassult, Sáránd és Derecske között olyan nagy állóvizet alkotott, hogy az országút csak kerülővel mehetett Debrecenbe.

38 A Kondoros Parlaghon felveszi a Feketerét, lejjebb a Csukás, a Perzse, a Kondoroslapos, a Szélesrét, és a Csonkási lapos és a Pircsi laposok vizeit, majd a Tócóval egyesül és Kösely néven folyik tovább. Hossza 27 850 m, esése 1.5 m/km, tehát jóval sebesebb, mint a Kadarcs és a Hortobágy. A Kondoros völgyét is megszállta a honfoglaló magyar nép. A Perzse dombra telepedett Szalóksámson

39 lejjebb pedig Pac- (Poch) falva.

40 A Kondoros szabályozása és a parlaghi, valamint bellegelői vízállások lecsapolása érdekében Debrecen város KÁDÁR nevű mérnöke a 18. század közepén egy árkot ásatott, melyet róla Kádár-árkának neveztek el. Ez a vízfolyás a Szikigyakor, Csukás, Nagycsere és a Fancsika mellett elhaladva a Kondorossal egyesül. Hossza 13550 m, esése kilométerenként átlag 1 méter.

41 Ez az árok azonban csak Debrecen város keleti határát mentesítette a belvizektől. 36 Zoltai iá. mű 27. és 34.p. 37 Dunka Sándor: A Tócó völgyének története. A Tócó-völgy környezeti állapota és természeti értékei. Debrecen, 1997. 19. és56.p. 38 Zoltai id. mű 20.p. 39 A települést először az 1347. évi határjárásnál említik. (A Város c. lap 1913. évi 3. sz.j 40 Zoltai id. mű 20.p. 41 Zoltai id. mű 17.p.