Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere
utalnak, hogy korábban az Északkeleti-Kárpátokban eredő Ung, később pedig a Tisza használta medrét. 19 Eredetére több, - a 19- század elejéről származó - okirat is utal. 1825-ben Bihar vármegye küldöttei jelentették 20 , hogy a Hortobágy olyan nagy kiszakadása a Tiszának, hogy a Debrecen—Budapest utat teljesen elzárta és megbénította a közlekedést. Egy másik, ugyancsak 1825-ből származó jelentés azt mondja: „a Hortobágy sokkal nagyobb kitörése a Tiszának, mint az Érnek a Kék-Kálló... egyébként nem olyan folyóvíz, amelynek a természet iderendelte útját, mert se partja, se tiszta feneke és ezért se egyenes, se ejtősége, se az összefolyásnak nincs hegyes szeglete... "De a Tiszából való kiszakadásra utal az 1830-ban kelt okirat is 21 , mely szerint a „a királyi biztosság jelentése alapján őfelsége megengedte, hogy a Nagyhortobágy folyam, mely a Tiszából szakad ki, végképpen elfolytassék".. Mivel ennek a rendeletnek nem lett foganatja, a másik, - 1831-ben kelt - okirat 22 már a következők szerint rendelkezik: „Bárha az 1829. szeptember 7-én a királyi biztos elnöksége alatt minden illető törvényhatóságok képviselőinek közös üléseinkben el-határoztatott, hogy a Tiszából szakadó Nagyhortobágy folyam eltöltetvén, a hortobágyi gát a tiszadobival egyesíttessék, . ..mindazonáltal, mivel a kérdéses töltéseket Szabolcs vármegye és a Hajdúketület mind eddig nem készítette,... a Helytartótanács megkerestetik, hogy kötelességének teljesítésére mindegyik rászoríttassék. " VÁSÁRHELYI Pál, aki 1844-ben már a Tisza szabályozásával foglalkozott, a folyó kiszakadásairól így ír: „a Tisza alacsonyabb partjai számos kitörésein a vízár jobbról a Takta közét, balról pedig Szabolcsban Dob, Nánás, Újváros, Debrecen, hajdúvárosok, a Kunság stb. szép és termékeny határainak nagyobb részét önti el. Ezek a kiöntések a horti pusztán rendesebb medrü és Hortobágy nevű folyóvá alakulnak, mely folyó Püspökladány a Karcag fölött a berettyói sárrétbe vész el". A Hortobágy fokok betöltésére a 18. században már tettek kísérletet, mert egy e századból származó jelentés szerint REVICZKY János óbester „... töltette be az igazi Hortobágyot... míg ezt nem tette, a debreceni malom alatt volt fél ölnyi ugrása a víznek, most semmi ugrása nines'^. Egy 1845-ből származó oklevél 24 szerint a Hortobágy folyót Zámmonostora közepébe helyezi, holott ma ott már az Árkus folydogál. A középkori oklevelekből ugyanakkor az is kitűnik, hogy felső folyását kevésbé változtatta, medrének áthelyezése csak az alsó folyáson volt észlelhető, mivel a felső folyásán nagyságánál és esésénél fogva aránylag mély és széles medret tudott kialakítani, de lejjebb folyva sebessége csökkent, vize több fokra és folyásra szakadt, eredeti medrét eliszapolta és megjelent benne a káka, a nád és az egyéb vízinövények tömege. 25 A Hortobágy nevével 1248-ban és 1264-ben már találkozunk. 26 Ebben az időben a folyó mellékén még nagy nyír- és tölgyerdők voltak, s a kis magyar falvak kiáltásnyira Hunfalvy id. mű II.köt. Bihar vm. Levéltára, Kgy. 1825. Fasc. XVIII.No.458. Bihar vm. Levéltára, Kgy. 1830. Fasc. IV.No.6. Bihar vm. Levéltára, Kgy. 1831. Fasc. IVNo. 1. Századok, 1907. 24l.p. Zichy okmánytár III.köt. 57.p. Zoltai Lajos: Debrecen vizei. Debrecen, 1935. 5-p. Fejér György: Codex diplomaticus IV/3, 18 és 4L, Katona VI. 121.
