Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere

Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere A Tiszántúl területének földtani kialakulása azonos a Pannon medencével. A terület alapját képező kristályos tömeg mintegy 300-350 millió évvel ezelőtt a földtörténeti őskorban (ó-paleozoikum) alakult ki. Ezt az Erdélyi peremvidéken mélyre süllyedt csillámpalából álló alaphegységet Kismarján 1051, Biharnagybajomban pedig 1108 m mélységben tárták fel.

1 A jelenlegi Kárpár-medencét magában foglaló területet azonban kialakulása óta igen sok, - elsősorban meridionális — erőhatás érte. Északról az orosz tábla, a skandináv pajzs, délről pedig az afrikai kristályos tömeg észak-déli mozgása formálta a pannóniai közbenső réteg, a prevariszkuszi időközben kialakult Tisia területét.

2 A Paleozoikumban kialakult Tisia tömege a földtörténeti középkorban (mezozoikum) az újabb földmozgások következtében előállott törések mentén feldarabolódott. Egy széles szerkezeti árok keletkezett az ősi Sajó-Bódva-Hernád alsó szakaszán a mai hortobágyi halastavakig. Ettől a Hernád vonalnak nevezett ároktól Keletre húzódik az ősi Ondova-Tapoly vonal.

3 A Tátra-Fátra és a Déli-Kárpátok vonulata mintegy 100-120 millió évvel ezelőtt a kréta korban gyűrődött fel. A Kárpátok összefüggő nagy hegylánccá - mintegy 30 millió évvel ezelőtt - az oligocén végén vált. Ezzel egy időben következett be a Tisia megroppanásával és lesüllyedésével a Kárpát-medence kialakulása.

4 A Kárpátok belső oldalán a törések mentén nagy vulkáni tevékenység indult meg és félkörívben vették körül a medencét az Osztrovszki, a Vepor, a Cserhát, a Mátra, az Eperjes-Tokaji hegylánc és a Vihorláttól a Gutinig terjedő hegyek, Erdélyben pedig a Kelemen-Görgényi havasok és a Hargita vulkáni csúcsai.

5 Az eocén korban, mintegy 60 millió évvel ezelőtt egy tengeröböl nyúlt be a Tisia közepébe. Ez a tenget fokozatos süllyedése miatt nyugatról észak-kelet felé nyomult és a felső-Eecénban már a Tiszántúl jelentős része is a tenger habjai alá merült. Ennek a tengernek az üledékeit Debrecen és Nádudvar környékén is megtaláljuk.

6 A tábla további süllyedése miatt mintegy 40-45 millió évvel ezelőtt, az oligocén korban most már kelet felől tört be a tenger, mely délnyugat felé terjedt tovább. Ettől kezdve az egyre mélyülő Kárpát-medence lett a fő üledékgyűjtő, s Debrecen környékén ennek az Oligocén tengernek az üledékeit is megtaláljuk. Az elöntések ellenére a miocén kor elején, mintegy 25 millió évvel ezelőtt, hazánk jelentős része még száraz volt. Csak tektonikus mozgások következtében előállott gyors süllyedése miatt mintegy 10-12 millió évvel ezelőtt, a pliocén korban vált a tengerelöntés teljessé. 1 Urbancsek János: A Pannóniái-medence mélységi víztározói. In: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere. VI. kötet. 14. p. OVH-VGIBp., 1977. 2 Urbancsek id. mű 14.p. 3 Urbancsek id. mű 19.p. 4 Urbancsek id. mű 72.p. 5 Urbancsek id. mű 20.p. 6 Borsy Zoltán: Az Alföld bordalékkúpjainak fejlődéstörténete. Acta Ac. Pedagogicae Nyiregyhaziensis, Tom. Ill 71 Földrajz, Nyíregyháza 1987