Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A vízhasznosítások ügye a Közép-Tiszántúlon
25-én készült el végre a helytartótanács bírálóinak jelentése, mely minél nagyobb Tisza menti területek öntözhetése érdekében egy felsőbb vízkivétel helyének keresését és más lehetséges vonalak kijelölését javasolta. HERRICH tervezett csatornájának kiinduló pontja mindhárom esetben Tiszalöknél volt, a körösi alsó torkolat viszont Öcsödnél, Mezőtúrnál, ill. Gyománál. Mivel a csatorna a Tiszalök és Hajdúböszörmény között magasabb fekvésű területek öntözésére nem volt alkalmas, 1865-ben további tervvázlatokkal állt elő, s ezeknél a kiágazást már Ibrány községnél, ill. a község felett tervezte. HERRICH azonban meggyőződött arról, hogy Tiszalök fölé a csatorna kiágazási pontját gazdasági okokból sem érdemes tervezni, s figyelembe véve LECHNER Gyula értékelését 12 , valamint az előző tervezéseknél szerzett tapasztalatokat, még 1865-ben két újabb tervet készített, melyek tulajdonképpen a tiszalök-gyomai-csatorna részletesebb kidolgozásai. A két változat főképpen abban különbözött egymástól, hogy az egyik csatornát két, a másikat három bögére osztotta. A csatorna hossza a terv szerint 129 km volt. Tiszalöktől magasparton haladt volna a Hortobágy völgyébe, innen a folyómedret felhasználva Gyoma alatt érte volna el a Hármas-Köröst. A két folyó vizének Adria feletti magassága 88,52 ill. 78,52 m. Egyébként LECHNER volt az első, aki - nagyon helyesen - mélyfekvésű csatorna helyett az ártér szélein két magasvezetésű csatorna megépítését javasolta. HERRICH újabb elképzeléseinek bírálatára aztán James ABERNETHY neves angol mérnököt, a Cavour-csatorna építőjét kérte fel MAJLÁTH főkancellár. ABERNETHY, aki HERRICH kíséretében 1866 januárjában be is utazta a kérdéses vidéket, nemcsak hogy helyesnek találta azokat, hanem némi módosítás után (t.i. a megbízhatóbb vízellátás érdekében duzzasztást javasolt) azonnal javaslatot is tett a kormánynak a csatorna megépítésére egy angol tőkéscsoport nevében. Ismételten előterjesztett ajánlata a külföldi tőke érdeklődésének egyik első megnyilvánulása a magyarországi vízhasznosítási lehetőségek iránt. 13 Az első HERRiCH-féle tervekkel egy időben - 1863-ban - a Belga Bank megrendelésére KLASZ Márton, BODOKI Károly és BOROS Frigyes mérnökök elkészítették a Felső-Tisza - Ervölgy - Hármas-Körös hajózási csatorna terveit. A csatorna Péterfalva községnél ágazott volna ki a Tiszából, s a Batár, Túr, Szamos és Kraszna folyók völgyét átszelve az Ér- és a Berettyó folyón Gyoma alatt érte volna be a Köröst. Ez a csatorna, mint egyik tervezője, BOROS Frigyes említette, nemcsak hajózásra, hanem öntözésre is berendezhető lett volna. A Tisza-Körösi csatornára 1867-ben tervet készített BENEDEK Pál, az Alsó Szabolcsi Ármentesítő Társulat későbbi főmérnöke is. A tervek sajnos elvesztek, de egy későbbi előadásból a fontosabb elgondolkodásokat ismerjük. BENEDEK a tiszai elágazásnál ugyancsak egy duzzasztómű megépítését javasolja, mely a vizet 2,5-3,2 m-re emelné a tokaji 0 pont fölé. BENEDEK elődjeitől eltérően tisztán öntöző főcsatornát kívánt építeni. A tiszalöki vízkivétellel és a gyomai torkolattal egyetértett. Az öntözést általában árasztással javasolja, a lejtősebb részeken pedig a „vízszintes árkocskákon" történő csörgedeztetést. Mivel az Alsó-szabolcsi árterület lejtése sokkal kevesebb, 14 mint a Pó síkságé, azért a Hortobágy-medencében szerinte az öntözést sokkal nehezebb megoldani, mint Felső-Olaszországban. A lecsapolás különösen a Körös- Gyoma közötti szakaszon jelenthet nehézséget a Körös árvizei miatt. A megvalósítás gondjai ellenére a csatorna megépítése és öntözés az alsó-szabolcsi ártéren „életkérdés". Lechner Gyula: Előadás a Tisza-Körösi hajózási és öntöző csatorna ügyében [-II. MMEK, 1867. A Tiszántúl öntözése. Szerk. -.Trümmer Árpád. Bp.Pátria, 1937. 31-33. p. Átlagosan 0,05 m kilométerenként.
