Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
3. A szolgálat felépítése a két világháború között
nöki és kultúrmérnöki hivatalokból nem volt különösebb beáramlás a szűk létszámkeretek miatt. A műszakiak Romániában, Csehszlovákiában viszonylag könnyebben be tudtak illeszkedni a megváltozott körülmények közé, mint a többi állami tisztviselők. Míg az 1891-1919-ig terjedő korszakot KVASSAY Jenő neve fémjelezte, addig a két világháború közti időszakban nem volt elismert vízügyi vezető. A mai szak- irodalom általában SAJÓ Elemért tekinti a legfontosabbnak, azonban ő csak élete végén került a minisztériumba. Mint később látni fogjuk, a speciális feladatok ellátására önálló, országos hatáskörű szakhivatalokat hoztak létre, ahol a legkiválóbb műszakiak tömörültek, a minisztériumi személyzet azonban középszerűvé vált. Az Országos Vízépítési Igazgatóság illetve később a műszaki főosztály irányítója is gyakran változott. 1919-től e tisztséget államtitkárként töltötték be. 1921-ben DÁNOS Miklós kérte nyugdíjazását, utódja RÉPÁSSY Miklós lett, a legkiválóbb halászati szakértő. RÉPÁSSY is csak néhány évig maradt hivatalban, 1924-ben felmentették, helyére SCHICK Emil került, helyettese pedig a Tanácsköztársaság vízügyi szolgálatának egyik vezető tagja, TELLYESNICZKY János lett. 1924-ben az Országos Vízépítési Igazgatóság szervezetét átalakították. Az első ügyosztályba összevonták a Dunával, Tiszával, téli kikötőkkel, nemzetközi hajózással, Ferenc-csatornával kapcsolatos ügyeket, a második ügyosztály pedig a kultúrmérnöki és halászati ügyekkel foglalkozott. Ezen kívül hatáskörébe tartozott a Balaton és Sió szabályozás, a vízmesterképzés, a vízerőügyek és a CRED ügyeinek intézése. A vezető V1CZIÁN Ede lett, helyettesének pedig MURAKÖZY Endrét nevezték ki. ROHRINGER Sándor ekkor vált ki a minisztériumból, és a műegyetemre került. A harmadik ügyosztály vízrajzzal foglalkozott. Vezetője KENESSEY Béla lett, aki évtizedek óta kultúrmérnöki szolgálatban állt. Az átszervezés nyomán a központi létszám megnőtt, és bár a személycserék ezentúl is gyakoriak voltak, az irányítás színvonala javult. SCHICK Emil helyét a központban rövidesen TELLYESNICZKY János foglalta el. 26