Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
5. Fejlődés a második világháború után
felszíni vízmüvet helyeztek üzembe, amelyek elsősorban a fővárosi ipar vízellátását szolgálják. A lakosság vízellátása a következőképpen alakult: 24. táblázat 1960 1965 1970 1975 1980 1985 Ellátott lakosság (millió fő) 3,3 4,5 5,7 6,97 8,0 9,0 % 34,6 44 55 66 75 84 Termelt víz mennyisége (millió m3/év) 283 405 520 736 806 940 A lakosság vízellátásában az egyének vagy községek tulajdonában lévő kutak egyre kisebb szerepet játszanak. Az artézi és mélyfúrású kutakat egyes helyeken megszüntették, nagyobb részüket azonban bekötötték a vízvezeték-hálózatba. A csökkenő tendencia ellenére a talajvízkutak még ma sem nélkülözhetők, bár ezek vize a mezőgazdaság műtrágya és növényvédőszer használata miatt egyre szennyezettebb. A csatornázás a vízvezetékek építésével nem tudott lépést tartani. 1950-ben az összlakosság 17%-a élt csatornázott területen, és a különbség a vízzel való ellátáshoz 6% volt. A törpevízmüvek építésével az aránytalanság fokozódott, mivel csatornaművek építésére nem lehetett társulatokat szervezni. 1960-ban a lakosság 21%-a volt csatornával ellátott települések lakója (különbség a vízellátáshoz már 13,6%), 1965-ben pedig 24% élt csatornázott területen (különbség a vízvezetékekhez: 20%). 1970-ben - mint jeleztük - a lakosság 55%-a részesült vezetékes vízellátásban, a csatornázással ellátott lakosság 28% volt. A különbség tehát 27%-ra emelkedett, és a helyzet később csak rosszabbodott. 1980-ban a vízellátás a lakosság 75%-át, a csatornázás csak 37%-át érintette.361 1985-ig 84%-ra nőtt a vezetékes vízzel ellátott, de csak 46%-ra a csatornázott területen élő népesség. 141
