Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
5. Fejlődés a második világháború után
gatlanokból a vízügyi hivatalok és társulatok számára biztosítottak a vízrendezési, öntözési, talajjavítási munkához szükséges területeket. Előírták a meglévő berendezések fenntartását, valamint azt, hogy a vízhasználatok új tulajdonosait vezessék be a vízikönyvbe.288 A társulatok helyzete a földreform végrehajtása után problematikussá vált. A nagybirtok felosztása után megszűnt a biztos jövedelem, mivel az új birtokosok nem szívesen vállalták át az elődeiktől öröklött terheket. A szétaprózott földterületekről a járadék beszedése szinte megoldhatatlan volt. A megváltozott birtokviszonyok miatt - további intézkedésig - a Földművelésügyi Minisztérium felfüggesztette a társulati autonómiát, és a szervezetek élére miniszteri biztosok kerültek. Mellettük nem funkcionált a közgyűlés és a választmány, hanem véleményező bizottság intézte a folyamatos ügyeket.289 A biztosok egy része a Földművelésügyi Minisztérium munkatársai közül került ki. Köztük fontos szerepet kapott TAVY Lajos osztálytanácsos, akit a Rábaszabályozó és Szigetközi Armentesítő Társulathoz neveztek ki.290 TAVY Lajos egyúttal felügyeletet gyakorolt a Győri Kultúrmérnöki és Folyammérnöki Hivatal felett. Felhasználva azt a lehetőséget, hogy területén a teljes vízügyi személyzet irányítása alá tartozott, létrehozta Győrben a Vízimérnökök Országos Organizációs Munkaközpontját azzal a szándékkal, hogy a társulás országos szervezet központja lesz. Az elképzelést azonban nem lehetett megvalósítani.291 Minisztériumi alkalmazott volt VASS Leó, a Kikötő Kormánybiztosság volt főmérnöke, aki a Középduna Jobbparti Armentesítő Társulat miniszteri biztosa lett.292 Az ekkor már nyugdíjas TRÜMMER Árpádot szintén megbízták társulat vezetésével: őt a Pest Megyei Dunavédgát Társulat biztosává tették.293 Miniszteri biztosokat küldtek ki a kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalokból is. Például VÁGÓ Viktort, a pécsi MANTUANÓ Józsefet a Székesfehérvári Kultúrmérnöki, HOMÉ-RUSZ Istvánt a Budapesti Folyammérnöki Hivatalból.294 A társulatok iránti ellenszenvet jelentette, hogy a felsorolt kiváló mérnökök mellett politikai meggondolásból szakmán kívülieket 111
