Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
kök. A pesti, budai, pozsonyi, temesvári születésűek között sok volt a német nevű (pl. Pozsony - BERGER JÓZSEF, HÜPPMANN FERENC, SPENGEL JÓZSEF; Buda - PERLBERG GUSZTÁV, GRUBER ANTAL, KLEPSZ IGNÁC, Pest - CZOGLER JÁNOS; Temesvár - HORNIG FERENC stb.). A Szávánál, Kulpánál a horvátországi megyékből származó mérnökök dolgoztak (DUFFAND PÉTER, GOLUBOVICS JÁNOS, KOVATSITS VLADIMIR, VUKOVICH GYÖRGY), és horvát volt a Jászkun kerület és Szabolcs megye mérnöke, BEDEKOVICH LŐRINC is. Az északi megyékből származóknál (pl. BOBOK JÓZSEF, BOHACSEK ANDRÁS, DOBÁK JÁNOS, FILÓ FERENC, MIHALOVICS ANDRÁS) szlovák kapcsolatokra utalhatunk. Az 1830-as, 1840-es évektől a magyar etnikum növekedésével egyre jobban emelkedett a magyar nevűek száma, és ez a tendencia lett jellemző a későbbi évtizedekre is. 3. A REFORMKORI VIZIMUNKÁLATOK JELENTŐSÉGE a) Mezőgazdasági célú vízszabályozások Az 1788—1848 közti években a vízimunkálatokat elsődlegesen a mezőgazdaság igényei határozták meg, melyek alakulását ebben az időben már az európai piaci lehetőségek befolyásolták. A szomszédos nyugati országokban is megkezdődött az ipari forradalom, és azok fokozatosan előreléptek a tőkés gazdálkodás felé. A lakosság Európa-szerte növekedett, a 19.században elérte a 206 millió főt. A feudális kötöttségek megszűnésével a nyugati országokban a mezőgazdaság fejlődése meggyorsult, de az adott természeti körülmények között nem tudott lépést tartani a népesség gyarapodásával. A kelet-közép- európai országok így kiváló piaci lehetőségekhez jutottak, mivel Nyugat-Európa lakosságának nagy mennyiségű gabonára, iparának pedig mind több gyapjúra volt szüksége. Magyarországon a feudális nagybirtok szorító hatása miatt kevés lehetőség volt a paraszti árutermelés fejlődésére, a birtokaik modernizálására törekvő földesurak pedig éppen a jobbágy-kötöttségek miatt nem kaptak megfelelő munkaerőt. A termőterületek kiteijesztése, a mocsárvilágtól való elhódítása azonban a földesuraknak és a jobbágyoknak is céljuk volt. Különösen növekedtek igényeik az 1830-as évektől, amikor a kiviteli piacok stabilizálódtak, és a minél nagyobb hasznot hajtó, tömeges mezőgazdasági árutermelésre való berendezkedés volt a cél.13 V 88
