Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)

1852. május 12-én megszűnt a General Baudirection, és a magyarországi építési igazgatóság a kereskedelmi minisztérium közvetlen felügyelete alá került. MITIS FERDINÁND, aki 1849 őszén érkezett Magyarországra,23/ maga is a centralizáció híve volt, és az építési ügyeket a helyi érdekektől függetlenül a bécsi minisztérium igényei szerint kívánta vezetni. Azonban számolnia kellett azzal, hogy a magyarországi építésügy eltér a birodalom többi tartományának viszonyaitól, mivel korábban a megyei törvényhatóságoknak a helyi ügyekbe sok volt a beleszólásuk. Bruck kereskedelmi miniszter 1850. május 4-én adott megbízást MITISnek, hogy tapasztalatait összegezve fogjon hozzá az építésügy átszervezéséhez.

1850-től a korábban egységes mérnöki státus differenciálódott. Míg a polgári forradalom előtt diplomát szerzett mérnökök csak a hivatali beosztás szerint kaptak rangot (pl. igazgató, igazgatósegéd, rajzoló, geometra stb.), most már szakmai gyakorlat alapján is megkülönböztették a személyzetet (pl. segédmémök, mérnök, főmérnök, felügyelő stb.).24/ MITISnek így is nagy gondot okozott a szakemberhiány. Az volt a véleménye, hogy az Institutum földmérőket, térképészeket képzett elsősorban, akiknek nem volt érzékük a gyakorlati építési munkához. A kritikában sok volt az igazság, azonban az utánpótlás képzésével az 1850-es években még több nehézség volt. 1850-ben a mérnökképzőt ugyanis beolvasztották az 1846 óta működő József Ipartanodába, és az új intézmény csak középfokú képzést nyújtott. Háttérbe szorult a vízügyi tárgyak oktatása is. A hallgatók — a négyéves tanfolyam elvégzése után — oklevél helyett csak vizsgabizonyítványt kaptak. PETZELT JÓZSEF, az Institutum volt vezetője részt vett a szabadságharcban, és ezért elbocsátották állásából. Előrelépésnek tekinthető, hogy 1852-ben a polgári építészet, út- és vízépítészet közös előadója KOMNENOVICH SÁNDOR, az Institutum egykori növendéke volt, aki 1837 és 1852 között a Tisza felmérésénél és szabályozásánál dolgozott. Bár az uralkodó az intézményt — József Polytechnikum néven — 1856-ban a hasonló briinrú intézmény mintájára átszervezte, a képzés korábbi színvonalát nehéz volt visszaállítani. Az iskolából kikerült műszakiak nem tudtak a gyakorlati feladatokkal megbirkózni, nem is volt köztük — ebből az évtizedből — jelentős egyéniség.2 5/

MITIS FERDINÁND — a korábbiaktól eltérő szervezet létrehozására törekedve — sorozatos áthelyezésekkel kezdte tevékenységét, pl. GRUBER ANTAL Szolnokiéi Pécsre, MÜLLER PÁL Budáiéi Aradra., SOMOSSY SÁNDOR Szegediéi Budára, GEROMEDA MIHÁLY Budáiéi Szolnokra került.26/ A személycserék sok problémát okoztak a tiszai munkáknál. MITIS 10 térképező mérnököt vitt el a területről, és a helyén maradt FODOR JÁNOSnak sem engedte meg a munka folytatását, a szükséges terveket és térképeket nem bocsátotta rendelkezésére.2 7'/

122