Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

közmunkájával történt. A részvétel rendjét a megyei törvényhatóság határozta meg, a jobbágyok azonban nem robotban dolgoztak, hanem pénzt kaptak a csatornázásért. Bár a földesurak így nem károsodtak, a bérmunka ilyen formája a feudális kötöttségek lazulását, a kapitalista vállalkozás lehetőségeit hordta magában.15 2/

Hogy a vidéket védjék a Duna áradásaitól, a Fadd és Mohács közti Duna- szakaszt is szabályozni kellett. 1821-ben négy átmetszés épült, és a Duna így 33,4 km-rel lett rövidebb. 1830-ban a várszegi kanyart vágták át, VÁSÁRHELYI irányításával. 1824—1826-ban az átmetszések mellett 60,48 km töltés épült, de ezt később meg kell erősíteni. BESZÉDES JÓZSEF további 11 kanyar átvágását tervezte, amit 1839-ben valósítottak meg. Ezek a Dunát Paks és Bogyiszló közt 96 km-rel rövidítették meg.15 3/

A Sió-Sárvíz vízrendszeréhez a Kapos is hozzátartozott. A sárvíziek példája szerint a Kapos menti földesurak is társulatot hoztak létre, és első teendőjük az egyesült Sió—Kapos szabályozása volt. Ezután a Siót az ozorai malomig rendezték. 1825-ben Zichy Ferenc királyi biztos jelentésében számolt be a helytartótanácsnak az elvégzett munkáról. A megépített Sárvíz—Sió-csatorna összes hossza 176 km volt, mely csatornák mentén 41,58 km töltést létesítettek. Fejér megyében a 18.századi félreszorító csatornát malomcsatornává fejlesztették, Tolnában pedig, mint említettük a Sió játszotta az övvízcsatorna szerepét. A Sárvíz menti területek kiszáradtak, viszont a völgy közepén haladó főcsatorna kisebb hajók számára is használható volt.154/ A szabályozás eredményeit BESZÉDES JÓZSEF szép kiállítású, de rosszul tájolt térképen rögzítette, amit BÖHM FERENC tanítványa, QUITS ANTAL korábbi rajzára szerkesztett.155/ A Sárvíz völgyében kb. 50 000 hold szabadult fel a vízborításokból a szabályozások nyomán. Az eredmények lemérhetők az 1828-as összeírásban is. A Sárvíz menti községek lakossága a munkálatok ütemének megfelelően 30—40%-kal növekedett, míg az ártéri gazdálkodásból élő községek — Decs, Öcsény, Várdomb — esetében csak kisebb gyarapodás mutatható ki. A szabályozás során felszabadult területeket 1828-ban legtöbb esetben rétként hasznosították, de a talajvíz szintjének csökkenése után nagy jelentőséget kapott a szántóföldi termelés, főként a kertgazdálkodás. 1828- ban Kajdacs, Nagy dörög, Mőzs, Medina lakói úgy jellemezték az összeíróknak a Sárvizet, mint a községek legfőbb benefíciumát, míg a sárközi falvakban ebben az időben már panaszkodtak az árvizek miatt.15 6/

A sárvízi munka befejezése az adott szakaszon lehetőséget biztosított arra, hogy a Kapos középső szakaszát is szabályozzák. E munkát 1819-ben kezdték, és 1835-ben jutottak el a kaposvári határig. A folyó mentén Tolnában és Somogybán összesen 25 999 magyar hold szabadult fel a víz birodalmából.1 s V A költségeket az érdekeltek fedezték.

92