Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
kaszról szabályozási tervet és vízrajzi leírást készített. 1832-től ideje nagyrészét a Vaskapunk töltötte, SZÉCHENYI legjobb munkatársaként. 1833-ban együtt jártak Angiidban, ahol tanulmányozták a víz alatti sziklarobbantás módszereit, és a szükséges gépeket megvásárolták. 1835-ben az Akadémia levelező, 1838-ban rendes tagjává választotta. 1839-től — mint említettük — az összes magyarországi vízimunkálatok irányítója lett, de nem hanyagoltad az elméleti tevékenységet sem. Akadémiai székfoglalóját a Berettyó hajózhatóvá tételéről tartotta, a vízsebességre vonatkozó, jelentős tanulmánya az Akadémia Évkönyvében jelent meg. Hivatali feladatként foglalkozott a Fertő és a Rába szabályozásával, a Bodrog és a Felső-Tisza rendezésével, Pest árvízvédelmével, az épülő Lánchíd várható következményeivel. Segített LÁNYI SÁ- MUELnek a 7Yszö-mappáció befejezésében, és élete végén SZÉCHENYI munkatársa volt a tiszai munkálatoknál. VÁSÁRHELYlt gyakorlati tevékenységében egyetlen magyarorszagi mérnök sem tudta utolérni. Munkatársaival, környezetével jó kapcsolatokat alakított ki, tudott vitázni szakmai ellenfeleivel, akikkel mindig műszaki érvek segítségével, és az utolsó évtizedben sem az építészeti főigazgatóságon szerzett pozícióból folytatta a harcot. Fő ellenfele BESZÉDES JÓZSEF volt, akivel minden javaslata kapcsán szembekerült, de szakmai vitát folytatott a nemesi származású GYŐRI SÁNDORral és GÁTHY ISTVÁNnal is. A szakmán kívül állókkal, az érdekelt birtokosokkal azonban egyáltalán nem tudott szót érteni. A főigazgatóság munkája során — mint láttuk — többször küldött a királyi biztosok számára műszaki segítséget, akik a biztosi gyűléseken (= az érdekeltek tanácskozásán) eldöntötték a fontosabb kérdéseket, megmagyarázták az elkészült tervet, felvázolták a várható kiadásokat. VÁSÁRHELYI azonban nem szerzett rutint az ilyen vitákban, ezért roppant bele az első komoly megpróbáltatásba.1 14/ A 19.század tipikus hivatalnok mérnöke KECZKÉS KÁROLY volt. 1798-ban született Lőcsén, középiskolai tanulmányait szülővárosában és Késmárkon végezte, majd az Institutumba került. Diplomája megszerzése után, 1823-ban egy évig — még HUSZÁR MÁTYÁS irányítása alatt — gyakornok volt a űwraMnappációnál. 1824-ben járt a horvátországi folyók szabályozásánál, a fiumei kikötő korszerűsítésénél, és részt vett Nógrád megyében útépítésben is, mint említettük, 1824-ben rajzoló, 1829-ben III. hajózási mérnök lett. Tevékenysége során főként a Felső-Dunánál és a mellékfolyóknál dolgozott. Többször járt külföldön, írt, olvasott magyarul, németül, latinul, de megtanult angolul és franciául is. 1835-ben SZÉCHENYIVEL Angliában járt, itt együtt vették meg a „Vidra nevű gőzkotrót, amely a következő években fontos szerepet játszott a folyószabályozási munkákban. 1837-ben a német terü81
