Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

VILMOS, ÁSBOTH MIHÁLY), a Tisza-szabályozás irányítói (PERLBERG GUSZTÁV, EGGERT JÓZSEF, KÉPESSY JÓZSEF, TÁRCZAY DÁNIEL) és a kiegyezés utáni időszak központi és területi vízügyi vezetői is (HER- RICH KÁROLY, MICSKEY IMRE, LAUKA JÓZSEF, BOROS FRIGYES, KLÉH KÁLMÁN, illetőleg GARZÓ LAJOS, UJHÁZY JÁNOS, SZEGHŐ ATTILA).99/

Mivel a képzés az Institutum Geometricumban általános volt, nagy jelentősége volt annak, hogy a pályakezdők vízépítési, középítészeti vagy út- és hídépítési területen kezdték-e meg gyakorlati tevékenységüket. A hazai gyakorlat mellett igen nagy szükség volt külföldi tapasztalatok szerzésére. A vezető állásba kerülő vízépítők rendszerint jártak külföldön, de ez nem volt minden területen általános. Ausztrián kívül Poroszország, Olaszország, Anglia volt a leglátogatottabb terület. A kiutazók a Pó szabályozását, a Duna— Rajna-Majna-csatorna (Lajos-csatoma) építését tanulmányozták, vagy különféle gépeket, berendezéseket szereztek be külföldön. Legnagyobb körutat KECZKÉS KÁROLY, VÁSÁRHELYI PÁL, HUSZÁR MÁTYÁS, VARGHA JÁNOS, EKLÉR IMRE tett.100/ Mivel az utazás költséges volt, nem lehetett minden mérnök számára kötelezővé tenni. Míg ebben az időben a városi iparosok rendszeresen jártak külföldön, sőt legtöbb esetben mesteijogot sem lehetett szerezni idegen műhelyekben töltött gyakorlati idő nélkül, addig törvényhatósági mérnök bárki, helyi tanulmányokkal is lehetett. E problémával a Vízi és Építészeti Főigazgatóság is tisztában volt, ezért 1833-ban javaslatot nyújtott be az egyetemi képzés reformjáról. Azt kérték, tanítsanak korszerű gyakorlati ismereteket, a képzés legyen speciális, tegyék lehetővé, hogy a hallgatók az elméleti ismeretek mellett konkrét munkákkal is megismerkedjenek (pl. folyószabályozás, mocsarak lecsapolása, csatornák, partfalak, műtárgyak építése, árvízvédelem, hajózás, hajóépítés, vontatóutak építése, kutak építése stb.).101/

Mivel a Vízi és Építészeti Főigazgatóság ILJózsef uralkodása alatt jött létre, hivatalos nyelve a német volt, és ezt tekintették a Hajózási Igazgatóság hivatalos nyelvének is. Az alkalmazottak többsége — a helytartótanáccsal való kapcsolat miatt - írt és olvasott latinul is. A nemzetiségi területre helyezett mérnökök esetében előnyt jelentett, ha az ottani nyelvet ismerték. Ezt főként a horvátországi kinevezéseknél vették figyelembe, ahol valamelyik délszláv nyelv tudása valóban fontos volt. Az ország többi területein viszont a gyakorlati munka a magyar nyelv ismeretét kívánta meg. A magyarul beszélő központi mérnökök iránt nagyobb volt a törvényhatóságoknál a bizalom, míg a német anyanyelvűekben mindenütt idegeneket láttak. A reformkori nemzeti törekvések, a hivatalos nyelv magyarrá válása is ezt a tendenciát erősítették. A magyar nyelvre legnagyobb szükség a Hajózási Igazgatóságon volt, mivel az

76