Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

kormányszervektől függetlenül működjék, és különösen a helytartótanács ne akadályozza tevékenységét. Kérésüket az uralkodó elutasította, így vízszabályozási ügyekben a helytartótanács továbbra is felügyeletet gyakorolt.89/

Az 1843/1844 évi országgyűlés a vízszabályozás kérdéseivel csak érintőlegesen foglalkozott. Elsősorban a gyakorlati megvalósítással kapcsolatos kérdések kerültek szóba. A rendek - az országos pénztárból — 600 ezer pFt-ot ajánlottak fel a Tisza szabályozására, 400 ezret az egyéb folyókra, 150 ezer pFt-ot út- és csatomatervek készítésére. Hosszas vita után törvény- javaslat született a hajózási akadályok megszüntetéséről, melynél a különböző nézetek a vontatáshoz szükséges területek igénybevétele (kisajátítása) miatt csaptak össze. A javaslatból nem lett törvény.90/

1845-ben, a Tisza-mappáció befejezése után Széchenyi és a főnemessé haladó része ismét bekapcsolódott a vízszabályozási ügyekbe, amelyek az 1840-es években már egyértelműen a kevésbé radikális reformellenzék programjához kötődtek. A Tisza felmérése azt a reményt keltette a környékén élő lakosokban, hogy e vidéken is sor kerülhet hamarosan a vízszabályozásra. Az érdekeltek joggal tartottak attól, hogy a sóalapból, amelyből eddig is csak a dunai munkákat és a térképezést fizették, e területek ármentesítésére nem futja. Sorra alakultak a Tisza mentén az ármentesítő társulatok: 1845-ig létrejött a Beregi, a Zempléni, a Törökszentmiklósi, a Tiszadobi Társulat. Az említett országgyűlési törvények legalizálták ezek helyzetét, lehetőséget biztosítva arra, hogy a társulatok megalakulásakor a többség akarata érvényesüljön, az esetleg ellenálló és elzárkózó birtokosokkal szemben.91/ A társulatoknak az is perspektívát adott, hogy 1845-ben, VÁSÁRHELYI utolsó munkájaként elkészült a 7'Aza-szabályozás műszakilag megalapozott, a teljes folyóra kiterjedő terve.92/

SZÉCHENYI 1845. évi tiszai körútja során felvette a tiszai társulatokkal a kapcsolatot, és azokat igyekezett maga mellé állítani. A főnemesség a Tisza- szabályozás ügyét ugyanakkor a középnemesség és Kossuth vukovár-fiumei vasúttal kapcsolatos elképzelései ellen használta fel. A kormány tisztában volt azzal, hogy a reformellenzék mérsékelt és radikális szárnyának megbontása mennyire fontos, ezért kihasználta ezt az ellentétet is. 1845. augusztus 6-án SZÉCHENYIt kinevezték a helytartótanács Közlekedési Bizottmánya elnökének.93/

Egyelőre 100 000 pFt-ot bocsátottak rendelkezésére a munka megkezdéséhez, a korábbi szövetségekből és az érdekelt birtokosokból pedig létrehozták az állami pénzzel támogatott 77sza-völgyi Társulatot, amelynek választmánya a munka irányítója lett.94/ Az építészeti főigazgatóság VÁSÁRHELYI PÁLt küldte SZÉCHENYI segítségére a tiszai munkákhoz, aki a választmány ülésén tervének magyarázata és vitája közben hirtelen meghalt.

70