Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

II. Ártéri gazdálkodás a 18–19.században

engedélyhez, hogy az új mester önállósulása elé minél több akadályt gördítsen, más esetekben azonban a törvényhatóságok és maguk a molnárok a rendelkezést nem vették komolyan.49/

A kisebb folyókon és patakokon épült gátasmalmok egy-egy molnármester, a községek vagy a földesurak tulajdonában voltak. A malmok számára a vizet — zsilip nélküli — fix gátakkal duzzasztották fel, amelyek azonban a meder feUszapolódását is elősegítették. Ha a vízhozam nem volt megfelelő, az egész medret keresztgáttal eltorlaszolták, és a gát mögött malomtó alakult ki. Az elfajult meder így a nagyvizeket nem tudta levezetni, és a gabonatermelő lakosság — a malom üzemeltetésével — maga is hozzájárult bevetett földje pusztulásához. 1751-ben a törvényhozás (14.te.) elrendelte a bajt okozó malomgátak lerombolását, azonban e rendelkezés nem vezetett eredményre. A gátasmalmok ügye a 19.század második feléig az árvízvédelem egyik sarkalatos kérdése maradt.

51