Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
II. Ártéri gazdálkodás a 18–19.században
8. táblázat megye neve terület km 2 népesség fő/km 2 Bács 10 285 433 167 42,12 Békés 3 423 139 116 40,64 Bereg 3 727 110 000 29,51 Bihar 11 081 397 753 35,89 Csongrád 3 319 117 037 35,26 Győr 1 416 93 184 65,80 Heves 6 595 257 811 39,09 Moson 1 944 63 240 32,53 Sopron 3 307 193 501 58,51 Szabolcs 5 968 193 229 32,37 Szatmár 5 852 225 945 38,61 Tolna 3 643 179 307 49,22 Torontál 6 863 291 535 42,48 Zemplén 6 195 280 577 45,29 ÖSSZESEN 73 618 2 975 402 40,16 Az árvizes megyékbe letelepedő lakosság fő célja a mezőgazdaságilag hasznosítható terület növelése volt. A hasznosításnak azonban - az emberi beavatkozás mértékétől függően - különféle formái lehettek. A korabeli statisztikák készítői sem voltak biztosak e kérdésben: nemcsak a ténylegesen művelt, külön munkával hasznossá tett területeket számították e kategóriába, hanem az erdőket, legelőket, nádasokat is, tehát mindazon területeket, amelyek műveléssel vagy anélkül a lakosságnak jövedelmet biztosítottak. 1790-ben Magyarország mezőgazdasági hasznosításra alkalmas területe - e számítások szerint — 29 754 588 kh = 16 960 115 ha volt, az össz-terület 88,78%-a. Az árvizektől legjobban sújtott, vizsgálódásunkba bevont mintamegyék adatait az alábbiakban szemléltetjük: 38
